2020. április 24., péntek

Átlagos péntek

A kiskutyánk, ZsömleMorzsa újabb szokása az, hogy éjjelente bejön a hálómba, majd befekszik mellém aludni.
Hazudok, kicsi kora óta velem alszik. Az új szokása viszont az, hogy először a kisebbik fiammal alszik el, a szobájában levő kutya-ágyában (mármint csak a kutya fekszik a kutya-ágyban), majd olyan 1-2 körül kaparni kezdi az ajtóm, nyüszít, hogy engedjem be.
Aztán helyezkedik az ágyamban... és a fejemre (!) fekszik.... 😳
Nos, nyilván arrébb löki ilyenkor az ember... és ő megsértődve alszik tovább, már szerencsére nem a fejemen.
Jó, tudom tudom, sok mindenki véleménye, hogy ne aludjunk a kutyával, meg ilyenek. Én sem alszom vele, hanem ő akar velem.
Energiám meg most biztos nincs rá, hogy hajnali egykor kutyát neveljek... mindig a "majd holnap" lép életbe... pfff nem tudok kutyát nevelni...

Mai reggel édes kiskutyám halk szemembe, fülembe szaglásával keltem, 8:30-kor (jesszus, ma aludhattam 8 utánig!!!!). Levittem sétálni, nem törődve azzal, ki lát meg. Pedig normál esetben tuti ki nem mennék így az utcára. Egy éjszakai klub elkent sminkes eszkort lánya megirigyelhette volna a ma reggeli sétához való kinézetemet.

ZsömleMorzsa meg csak végeláthatatlanul szagolja a fűszálakat, miközben én elalszom séta közben. Igazából még fel sem keltem. Alvajárva kuytátsétáltatok.
Mondjuk a fűszálak gondos szaglása sokkal jobb, mint mikor macska, vagy kutya ürüléket eszik úgy, mintha az egy Michelin csillagos étterem steak-je lenne...

Feljövök és a gyerekek alszanak!!! Mi történt velük??? Ilyenkor meg szoktam nézni őket, hogy vajon lélegeznek -e még...

Felkelés után egyébként mindkét gyerek agya minden nap nyom egy RESET-et, és mintha nem ugyan ezt csinálnánk 6 hete, elfelejtik a napi rutinunkat.
"Gyerekek, mielőtt bekapcsolnátok a gépeket tudjátok, hogy arcmosás, felöltözés, beágyazás... reggeli után fogmosás és csináljuk a leckét. Addig tudjátok, nem játszunk..."
Itt fontos megjegyeznem, hogy még egész cukin mondom nekik., nyugodt, kiegyensúlyozott anyukaként... és mosolyogva! Hangom ekkor még lágy, szeretetteljes. Ez egy pár óra múlva gyökeresen változik meg... csak mondom...

Túl vagyunk a reggelin,



valamint a házi feladat megírásán (agyrém). Következik a MIIIIIT készítsek ebédre szakasz...

Valami olyat kellene, ami tápláló és nem vagyok tőle a lehető legrosszabb anya... minden nap pizzát csak nem kaphatnak (hahaha, csak viccelek, nem minden nap csinálok pizzát).

Én a mosogatáson és a házi feladat leellenőrzésén kívül ma még nem jutottam el oda se, hogy rendbe rakjam az ágyamat...
Nah, jellemző...

A srácoknak bejelentettem, hogy ma -péntek révén- 1 órától játszhatnak este 9-ig. Természetesen szünetet kell tartani néha.
Életemben nem éreztem még, hogy ennél jobban szeretnének! :O (igen, igen, elgondolkodtató...)

A posta elintézése után nekiállok az ebédnek, amit mindenképpen itthon megtalálható alapanyagokból kell elkészítenem. Megfogadtam, spórolok, így max. 1x járok boltba egy héten ételért. Meg ugye a járvány miatt is jobb, ha minél kevesebbszer megyek emberek közé.

A desszert már megvan, zabpehelyből zabpehelylisztet készítek, amiből palacsinta lesz.
A fő étel pedig ... fú ez eltart még egy darabig...

Nos, saját készítésű sajtkrém leves mellett döntöttem. Mascarpone, főzőtejszín, víz, leveskocka, ömlesztett sajt, valamint reszelt Trapista került bele. Pirítóssal tálaltam. Isteni finom lett!



Az ebéd második részét eléggé gyorsan meg akartam úszni. Így a sült krumpli, hagymakarika, rántott sajt és hús volt porondon...



A palacsinta Isteni finom lett!

Hozzávalók:


  • 200 g teljes kiőrlésű zabpehelyliszt (én a kisebb szemű zabpelyhet megdaráltam kávédarálóval)
  • 1 ek. finomliszt (elhagyható)
  • 1 ek. eritrit (15g)
  • 2 tojás
  • 400 ml tej
  • 1/3 csomag sütőpor (elhagyható)


A hozzávalókat csomómentesre keverjük, majd készre sütjük őket. Vigyázzunk, hogy ne a legmagasabb hőfokon süssük a palacsintákat, mert vastagabbak, mint a normál.






További szép napot! Én most alszom egy pöttyet délután! :D Csak jó ez a karantén... ja, nemis...

2020. április 23., csütörtök

Cukrászként a karantén idején

Kedves új és régi követőim!

Köszöntelek benneteket az oldalamon. 2009-ben kezdtem el blogot írni arról, hogyan készítek tortákat. Időközben sikerült elvégeznem a cukrász szakmát, világ- és olimpiai aranyérmes cukrász lettem, majd 2018-ban megnyitottam saját Extrém Torta Shopomat Komáromban.

Úgy tűnik, jó gyorsan és tömören összefoglalható ez a 10-11 év.






































Ami miatt újra billentyűzetet ragadtam az az a furcsa helyzet, amit soha, senki nem gondolt volna akár még 1,5 hónappal ezelőtt sem. Ez pedig a koronavírus miatt kialakult hihetetlen élethelyzet.

A boltok egy része bezárt, a vállalkozók lassan tönkremennek, rengeteg ember veszítette el a munkáját. Közben a járvány miatt több száz ember hal meg világszerte.
A határokat az országok közt lezárták, az emberek nem utazhatnak, házi karanténokban vannak, home office-ban dolgoznak, a gyerekek nem járnak óvodába, iskolába, az utcán maszkban sétálnak az emberek.

Gyakorlatilag minden a feje tetejére állt.

Van ebben a szituációban azért pár jó dolog is. Mint például, hogy vannak, akik eddig nem sütöttek, most talán megtanulnak, vagy megpróbálnak sütni. Jó, jó, azért nem sarkítom ezt ennyire le, van még pár pozitív hatása is ezen kívül...

Az egész amúgy egy pillanat alatt történt. Bejelentették, hogy az iskolákat és óvodákat bezárják, ami őrült kétségbeesést keltett mindenkiben.
Így természetesen bennem is. Bár van, akikben még most sem, de ezt most hagyjuk...

Nos, senkit nem szeretnék untatni a részletekkel, hiszen ezt mindenki tudja, tapasztalja.

Nekem két kamasz gyermekem van itthon, akik idén nyáron lesznek 14 és 12 évesek. Zseniálisan könnyű velük. :)
Amúgy egyébként tényleg könnyű, kivéve, mikor már 6 hét után, mint egy őrült kócos hajú, vérben forgó szemű vadállat nem lesz belőlem, aki egy kardot von ki és üvölti a hegy tetején: "miért nem tanultok méééég? Miért a YouTube-ot néézitek??? Természetesen a kard azért túlzás, általában csak egy  sodrófa van a kezemben üvöltés közben.
Amúgy ez nem igaz, nem szoktam kimenni a hegy tetejére.

Szóval a karantén (ja, mert amúgy önkéntesen, mellemet verve kitaláltam, hogy mi hárman ezt vállaljuk) egy igen érdekes dolog.

Ja igen, azt elfelejtettem írni, hogy sajnos én legfőképpen a webshopomból és a tanfolyamokból tartottam fenn magam, a torták elenyésző mennyisége nem dobta meg a forgalmat, nem lettem milliomos. Nyilván lehetne sokkal jobban tolnom is, de eldönthettem, hogy vagy csak tortákat készítek és nem látom a gyerekeimet, akik viszont így egyedül lesznek, vagy csak szinte mellék állásban készítek extrém tortákat, ami mellett gyerekeket is tudok nevelni. Szóval a tanfolyamok nélkül, az iszonyat kevés rendelésből még a kisvállalkozói KATA-mat sem tudtam volna kitermelni, így a vállalkozásomat egy időre szüneteltetem.

Karantén, gyerekek itthon online tanulva, én munka nélkül...

Mondhatná most sok mindenki, hogy milliónyi időm van, de nem.

(Jajj bakker... nem tudok így írni... a felettem levő szomszéd eldöntötte, hogy meglátogat s beszakítja a plafonomat....)

szóval...
Jó pár hét karantén után sok mindenre jöttem rá.

1. hogy nem most fogok elkezdeni új recepteket kipróbálni, nincs kedvem sütni... takarítani se nagyon volt az első pár hétben...
2. kétszer annyi étel fogy, mint mikor iskolába jártak a fiúk... nem is értem... mindenki állandóan éhes... én is... szerintem mindenki csak eszik...
3. nem akarok tanár lenni és mindenki menjen a fenébe most rögtön! nem akarok a gyerekekkel tanulni!!!- nyilván ennek ellenére megteszem és úgy csinálok, mintha jó anya lennék...
4. szükségem van nekem is és a gyerekeknek is természetesen egy napirendre...
5. be kell tartani a napirendet!
6. naponta futni járok a srácokkal, valamint szükségem van a napi legalább 7-8 km kerékpározásra. (rájöttem, hogy tök jó bringájuk van a fiúknak)
7. a számítógépezésüket a srácoknak le kell csökkentenem napi maximum 5 órára elosztva. (mondanom sem kell, hogy arra kell még egy ötlet, hogyan viseljem el őket addig, míg nem játszanak és odaülnek elém nyavalyogni, mennyire unatkoznak)
8. ez a pont kicsit csöpögős és érzelmes lesz, de így van és igaz.... átértékelődött bennem rengeteg minden. Az érintés és szeretet ereje... az, hogy a türelemre szükség van, hogy megbecsülhessük, amink van. Rájöttem, hogy az alapvető dolgok, ami a hétköznapokban nem voltak olyan fontosak, most felértékelődtek.
Rájöttem arra is, hogy erősebb vagyok, mint gondoltam... valamint, hogy talán nem fogok becsavarodni, ha még 6 hétig tart ez az egész. Vagy tovább...

Közben bolti fagyasztott pogácsát vásároltam, császár zsemlét, kalácsot... ja igen, mert élesztő már nem jutott. Én minden nap főzöm a gyerekeimnek  (magamnak meg jó a maradék is), így próbálok spórolni. Mert mindenki erre kényszerült.

Esténként viszont őrült jó, hogy összebújunk a francia ágyamon hárman, valamint az a kis lökött kutya, így beszélgetünk, ölelkezünk és szeretjük egymást.


Annyi tortás és nem tortás tervem volt erre az évre!

Jövő héttől gondoltam rá, hogy előkészülök a karantén utánra, új workshop-okkal, új tortákkal, videókkal... még meglátom. De teljesen át kell terveznem mindent.
Mert csak az extrém tortákból nem fogok tudni semmire sem jutni sajnos. A termékeink luxus termékek lettek, ami azért egyébként nagyon imponáló, de sajnos ebben a helyzetben nincs akkora szükség rájuk.
Tervezem egyszerűbb, sokkal kisebb torták készítését, valamint pár különlegességet.

Remélem, nem voltam túl hosszú és unalmas, mert receptekkel és fotókkal visszajövök még!

Puszi mindenkinek, vigyázzatok magatokra!

2017. március 23., csütörtök

YouTube csatorna

Nagyon örülök neki, hogy a YouTube világába bekerültem és videókat tölthetek fel.

Bevallom, fogalmam sem volt, mifán terem a videózás, de van egy fantasztikus bátyám, aki már régóta híres "Youtuber", és mindig mondogatta, hogy nekem mindenképpen videókat kéne készítenem, amit a csatornámra feltöltök majd.

Amennyiben érdekel majd valakit, nagyon szívesen készítek bejegyzéseket erről, hogyan is működik, hogyan is kezdjünk hozzá.

Szóval a nagy szerencsém (igen, ő a bátyám) segített nekem mindenben. A videót én magam szoktam felvenni, majd megvágni egy vágóprogram (EDIUS) segítségével. Természetesen ezt sem saját magamtól tanultam meg...
Zenét teszek rá, és itt sem mindegy, milyet. Mert vannak szerzői jogvédett zenék, amiket nem tehet az ember csak úgy rá a videójára. (a youtube-nak amúgy erre van egy segítsége, szerzői jogdíjmentes összegyűjtött zenékkel)
Meg az sem mindegy, milyen stílusa van a egy egy zeneszámnak. Legutóbb egyik videóm, egy dalmata kutya készítésénél olyan zenét választottam, hogy sorra kapom a kommenteket, miszerint gyilkosság, valamint szörnyűségesen szomorú hangvételű lett... mintha csak meghalt volna a dalmata...
szóval érdemes vigyázni.

Amennyiben szeretnéd látni az összes videómat, látogass el és iratkozz fel YouTube csatornámra!
https://www.youtube.com/channel/UCw4VhqY1ujffYXeR8-1QkvQ
Kricky


2015. július 7., kedd

A hobbim a hivatásom

Biztos mindenki úgy van vele, mint ahogyan velem is volt, mikor kislány voltam. Arról álmodozunk (legfőképpen, mikor az állás, amiben dolgozunk, nem a legkedvesebb), hogy milyen jó volna olyan munkát végezni majd egyszer, valami olyat dolgozni, ami nem is munka. Jó lenne, ha a hobbink lehetne a hivatásunk.

Ezek az ábrándok megfoghatatlan, elérhetetlenek és legfőképpen elképzelhetetlenek voltak.

Sok cukrásszal ellentétben, nekem nem volt minden vágyam kisgyerek koromtól, hogy cukrász legyek. Ez a szakma még csak meg sem fordult a fejemben.

Most viszont itt állok, körbenézek és megdöbbenek. Hirtelen úgy érzem, minden, amit elképzeltem, egyre-másra megtörténik velem. Persze mindehhez az kell, hogy az ember higgyen. És természetesen rengeteget dolgozzon.

Mindig kell lennie célnak magunk előtt és nem elég bízni, el kell hinni mindazt, hogy velünk is megtörténhet. Legyenek álmaink, amiket ne csak álmodjunk.

Sokszor azon kapom magam, hogy úgy érzem, nem vagyok elég hálás. Nem vagyok hálás azért, ami velem történik.

Mert le kell ülnünk és csendben elgondolkoznunk. A legfontosabb, hogy hálát adjunk mindazért, amink van.

Én most ezt teszem. Megköszönöm és hálát adok azért, amit sikerült elérnem.

Hálás vagyok:


  • a csodás gyerekeimért és a családomért
  • az édesanyámért
  • a testvéremért
  • az egészségünkért
  • a jólétemért
  • hogy semmiben nem szenvedek hiányt
  • a tehetségemért
  • a sikereimért
  • a belső értékeimért
  • az értékrendemért
  • a humoromért
  • a barátaimért, akikre tudom, hogy bármikor számíthatok
  • azért, hogy megszülethettem és hogy élhetek itt, most.
Te miért vagy hálás?

2015. 07. 07. Kricky

2015. április 29., szerda

Visszatérés és az aligátor torta készítése videóval

Kedves Olvasóim!

Most már azt hiszem, ideje volt újra jelentkeznem, hiszen úgy eltűntem, mintha soha nem is létezett volna ez a drága édes blog!

Elnézést kérek, amiért nincs időm a számítógép előtt ülni, és regényeket írni. :(
Pedig a fejemben mindig rengeteg információ, ötlet lapul.
De valahogy egyszerűbb a facebookon közzétenni őket, valamint ott egyszerűbb megválaszolni is a kérdéseket.

És itt jön az, hogy "és mi van azokkal a követőkkel, akik nem facebbok felhasználók?"
Jogos, jogos!

Próbálok visszatérni (próóóóbááálok), majd meglátjuk mennyi sikerrel.

Buzgón készítem a "hogyan készült" videóimat, amiket a YouTube csatornámon meg lehet tekinteni.

Rögtön hozok is egy aligátor torta készítést.

Azért szeretem ezeket a hogyan készült videókat elkészíteni, mert sokszor hallom azt, hogy "jól néz ki, de vajon krém van -e benne." Jogos a felvetés az Amcsi videók és műsorok berobbanása miatt.

Nos, ezek a videók jól bizonyítják, hogy igenis használok krémet és igenis lehet a finomat a különleges külsővel ötvözni.
Az már más kérdés, hogy milyen jó is lenne, ha ezeket rendelésre is el tudnám készíteni. Ugyanis egyelőre erre még nincs lehetőségem, nincs hivatalos műhelyem, ahol ezeket árulhatnám. Így maradok még az oktatásánál.
(kurzusaimra jelentkezés és infók itt: http://krickykonyhaja.blogspot.hu/p/airbrush-tortadiszito-kurzusok.html)
De ha valaki úgy érzi, hogy szívesen invesztálna pénzt a vállalkozásomba, szívesen veszem! :D

Nos, visszatérve a videómra és az aligátorra:

Fogadjátok sok szeretettel, valamint köszönöm a megosztásokat, feliratkozásokat a YouTube csatornámra!





És a videó, hogyan készült a kis aranyos:

2015. március 3., kedd

Audrey Hepburn portré festése airbrush technikával cukorlapra, ételfestékkel

A blogom születésnapja után most jelentkezem egy újabb videóval.

Megpróbálom minél több munkám elkészítését videóra venni, hátha érdekes lehet, :)

Én amúgy személy szerint mindig is szerettem volna megnézni, ki hogyan készít egy-két tortát, ezért is az elhatározás, hogy videóra veszek majdnem mindent. :)

A cukorlap, amire fújtam, Smartfelx velvet (tortissimo.hu) és K2 keveréke. Az airbrush festék csak fekete (DS-tortissimo.hu).



Remélem, hogy tetszett! Ha igen, kérlek oszd meg, vagy iratkozz fel a csatornámra! Köszönöm!!!

Kricky

2015. február 7., szombat

Élethű Vizsla kutya torta készítése videóval

Sajnos csak most jutottam el odáig, hogy picit írni tudjak a blogszületésnapomról.

Fantasztikus élmény volt! köszönöm mindenki segítségét és támogatását, valamint mindenkinek, aki megtisztelt a jelenlétével!

2015. január 25-én tartottam az internetes naplóm, a blogom 5. születésnapját. 
Ez alkalomból egy olyan rendezvényt álmodtam meg, mint 2évvel ezelőtt, mikor a Péterfy Sándor utcai kórház koraszülött osztályának gyűjtöttünk pénzt. 
Mivel nagy kutya és állatbarát vagyok, így idén a Rex Komáromi Állatvédő Egyesületet szerettem volna támogatni. Licitre bocsátottam egy élethű vizsla kutya tortámat, melynek teljes bevételét felajánlottam az egyesületnek.

Sok kedves barát és ismeretlen látogatott el a rendezvényemre, ahol színvonalas beszámolókat hallhattak a vendégek a luxemburgi kulináris világkupa résztvevőitől, bemutatókat láthattak és egy kellemes élménnyel térhettek haza.

A rendezvényen átadtuk a liciten kívül felajánlott összegeket, (ami majdnem 40,000 Ft volt) valamint a licit teljes összegét, 30,000 Ft-ot. Így, közel 70,000 Ft-ot tudtunk gyűjteni a Rex Komáromi Állatvédő Egyesületnek.

A vizsla kutya tortát egyik kedves cukrász barátom, Bartus Dóri (Nudleee) apukájával együtt nyerte meg. Ők nagylelkűen bevitték Szécsény általános iskola alsó tagozatos gyermekinek az édességet, akik nagyon boldogok voltak tőle.
Dóri beszámolóját itt olvashatjátok:

Sajnos egy kis háttértörténetként el kell mesélnem, hogy a két kisfiunk pont erre a napra lázasodott be, így kifejezetten aggódva indultunk el. Főleg azért, mert pont vasárnap reggelre szakadni kezdett Komáromban a hó. Több útszakaszt is lezártak. 
Az utunkról egy kis videó:

A blogszülatésnapomról videó is készült bátyám, Podi jóvoltából:


A vizsla tortát elkészítettem két hűtőfürdetés közepette. De azt hiszem, talán jobban sikerült, mint az előző.
Előző vizsla tortám Itt megtalálható.

A mostani kutya torta készítését videóra is vettem:

Remélem, hogy lesz még jó pár videó, amit meg tudok majd veletek osztani. 

Szép napot és édes tortasütést kívánok!

Kricky

2014. december 29., hétfő

Jótékonysági licit Kricky vizsla tortájára

Elsősorban szeretnék mindenkinek kívánni kellemes ünnepeket!
Remélhetőleg a sok finomságtól dagad mindenki pocakja! :) Bár bízom benne, hogy nem vitte senki sem túlzásba! (rajtam kívül-nesze neked fogyókúra)

Aki facebook felhasználó, az bizonyára olvasta már, hogy licitre bocsátottam a élethű vizsla kutya tortámat. A kikiáltási ára 20,000 Ft. Aki a legtöbbet ajánlja érte e-mailen, annak elkészítem, majd a befolyt teljes összeget felajánlom a Rex Komáromi Állatvédő Egyesület részére.
Licitálni 2015. január 20-ig lehet a krickykonyhaja@gmail.com címen!

Az ünnepélyes átadásra 2015. január 25-én, Budapesten, a blogom 5. születésnapján kerül sor. A rendezvényemen természetesen lehet majd kisebb összegekkel is támogatni a kutyusokat, cicusokat!

És ezúton hívok meg minden kedves érdeklődőt a blogom 5. születésnapjára, amit 2015. január 25-én tartok, 11:00-ai kezdettel!

Jelentkezés: krickyairbrush@gmail.com

2014. december 14., vasárnap

Micimackó torta készítése lépésről lépésre airbrush-al



Először a torta alapját készítjük el. Egy szögletes arany tortatálcát enyhén benedvesítünk vízzel, majd a kinyújtott tortaburkolót (ez esetben zöld unidec) ráhelyezünk, körbevágjuk.

 Marcipán mintázóval fa erezetet mintázunk az anyagba viszonylag erőteljesebb vonalakkal.
 Vágjunk bele parketta mintát.

 Airbrush technikával megfújjuk a felületet. Zöld színhez keverjünk kevés feketét, azt használjuk. Először csak közelebbről, vékonyan fújjunk, majd árnyaljuk meg a vonalakat picit messzebbről.

A betöltött tortára helyezzük a Micimackó kivágott képét. Így könnyebben körbe tudjuk vágni a formát.

 A levágott részeket a tetejére helyezve adjuk meg a torta domborulatait.

 Vajkrémmel kenjük le, majd hűtőben dermesszük.
Vonjuk be a tortánkat torta bukrolóval vagy marcipánnal. Ha airbrush-t használunk, nem lesz színes tortaburkoló, ami megmaradhat. A fehéret bármihez fel tudjuk később használni. Így sokkal gazdaságosabb.
 Marcipán mintázóval alakítsuk ki a száj vonalát.
 Airbrush pisztoly tartájába tegyünk citromsárgát, majd keverjünk hozzá kicsi narancssárgát. Ezzel a színnel fújjuk meg a tortánkat.
 Narancssárga színnel árnyaljuk a tortát néhány helyen.
 Piros tortaburkolóból vágjuk ki a ruháját. (tudom, nem néz ki ruhának)
 A piros anyag hátoldalát nedvesítsük meg kis vízzel, majd ragaszuk fel a tortára.
 A maci karjait utólag, torta burkoló anyagból formázhatjuk és ragaszthatjuk a tortára. Fekete tortaburkoló masszából a száját formázhatjuk, készítsünk picike szemeket, szemöldököt.


2014. december 1., hétfő

Culinary World Cup Luxembourg/ készülődés a Világbajnokságra

2014. november 17.

Még 3 napom van a luxemburgi világbajnokságig. Mert megyek a Világbajnokságra! :))

Mindenféle fura gondolatok kavarognak bennem. Ma van az első nap, mikor izgulni kezdtem. Még hátra van néhány finomítás a munkámon, de remélem, hogy szerdán már csak a pakolás részére kell csak koncentrálnom.

Az egész amúgy olyan nekem, mintha nem is velem történne mindez. Nem tudom, voltatok -e már olyan helyzetben, hogy egyszerűen csak megtörténnek veletek a dolgok.
Nem tudom miért, vagy hogy, de érzem, hogy ott kell lennem.

Voltak olyan részletek a versenymunkámban, amit magam sem értek, hogyan tudtam elkészíteni. Mert mikor megláttam a képet, mondtam magamban, hogy képtelen lennék ezt megfesteni. Aztán kb. 4 óra múlva a kezeim közül kikerült az, mit az elején nem gondoltam volna, hogy megfestek.

Feszegettem a határaimat, mégis olyan játszi könnyedséggel készültem el, hogy még volt időm a családra is.  Emellett a vége felé sajnos azt éreztem, hogy a gyerekeimmel nem voltam túl türelmes, és nagyon sajnálom ezt. Mert semmiféle világbajnokság, de komolyan, semmi nem lehet fontosabb náluk! És én ezt elfelejtettem.
De bízom benne, hogy ők megértőbbek és türelmesebbek velem, mint én velük. (azt hiszem, ha ma hazajönnek a suliból és az óvodából, jól megdögönyözöm őket)

Ma, a kisebb feszültség hatására már eltörött nálam is a mécses. Túl sokat várok magamtól. Pedig azt gondolom, -és valóval ezt is érzem- hogy eljutni egy világversenyre, ráadásul szponzorok segítségével, nagyon nagy megtiszteltetés.
Nagyon nagyon remélem, hogy méltó vagyok rá.


2014. december1.
Már túl vagyok a versenyen és az azt követő mindenen. Eltelt a világverseny óta 1 hét és én még mindig nem hiszem el, hogy aranyat hoztam haza. Ma van az első nap, mikor végre csak magammal tudok foglalkozni. Mert persze, a gyermekünk beteg lett, mire hazajöttünk a férjemmel Luxemburgból.
(de erről később)

Visszatérve a készülődéshez, annyit mondhatok, hogy ilyen alaposan, gondosan életemben nem pakoltam el még semmit sem, mint a versenymunkám minden egyes részletét. Soha nem értettem, hogy egy verseny helyszínére hogyan kerülnek ki a munkák.
Most már tudom. :)
Tegyünk annyit az egész történethez hozzá, hogy fogalmam sem volt, hogy hova megyek, kik lesznek ott, mi is ez a világbajnokság. Tudom, ciki, de mivel előzőleg szinte semmit nem lehetett olvasni róla, csak a csapatok indulásáról, így az egyéni indulókról nem tudtam semmit.
Pedig nagyon jó lett volna tudni, mi vár ott ránk! Mivel augusztusban lejárt a határidő a nevezésre, így én október 29-én, mikor megírtam az e-mailt a szervezőknek, hogy mennék, úgy éreztem, lecsúsztam az egészről. Pedig már előző évben erről beszélgettünk többen, hogy mennünk kéne a VB-re! Még aznap, 1 óra múlva kaptam az e-mailt, hogy van egy hely 22-ére, ha az jó. (A verseny 5 napos, minden nap más versenyzők versenyeznek.) Hogy a frászba ne lett volna jó! Jajj, de akkor turbó sebességgel dolgozni kell! 3 hetem volt a munka elkészítéséig.

A világbajnokság, amire mentem pontos neve a következő volt: EXPOGAST CULINARY WORLD CUP.
Vagyis kulináris világ kupa. 
A jelentkezés 65 Euro befizetésével történt, amit előzőleg kellett átutalnunk a szervezőknek. Ezután a vatel.lu oldalon megjelent a jelentkezők közt a sorszámom és a nevem.

A versenyen részt vett a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség magyar válogatott csapata is. Hideg- és melegkonyhai munkával készültek az országok, amit az ott, helyszínen felállított látványkonyhában kellett elkészíteniük.
Petrezselyem Adrienn bujkál... :)



Egy nap egyszerre 6 ország főzött, sütött. A csapat tagjainak nevei ITT fel vannak sorolva. (rákattintva megtekinthető)

Versenymunkájuk során mind a 30 válogatottnak el kellett készítenie egy összetett, több feladatsorozatból álló hidegkonyhás díszasztalt; majd pedig egy másik napon, élő munka során, egy háromfogásos fine dining menüt 105 főre, melyet a világ minden tájáról érkező vendégek kóstolhattak meg a nemzetek éttermében. A kiállítás és verseny fő pontja a Nemzeti Válogatottak melegkonyhás versenye.

Minden nap 6 csapat mutatta be melegkonyhás menüjét. A magyar csapat rögtön az első napon 2014. november 22-én mutatta be 3 fogásos ételsorát, még pedig olyan országok mellett, mint USA, Anglia, Wales, Spanyolország és Románia.
Bővebben a menüről és egyébről olvashattok: ITT.

Íme a magyarok névsora, akik részt vettek különböző kategóriákban a versenyen és az elért eredmények:

Magyar Nemzeti Válogatott -2 bronz érem
Magyar Nemzeti Katonai csapat -ezüst érem
Békés Megyei Culinary Team- Ezüst érem

D2 cukrászati artisztika:

Erdős Hanna – 2 Arany érem
Tóth Annamária -1 Ezüst és 1 Bronz érem
Varga Zsuzsanna -Diploma
Tóth László - Bronz érem
Kiss podmaniczky Krisztina -Arany érem

D1 szakács artisztika:

Ambrus György Krisztián – Arany érem
Berki Zsolt – Arany érem
Patkó Károly - Ezüst érem
Magyar Szabolcs Arany érem

Cukrászat:
Takács Bernadett – Bronz érem

Culinary art:

Szabó Csaba - Bronz érem
Németh Tibor - Bronz érem
Gajdán Antal Bronz érem
Borda Attila 2 Bronz érem
Gajdán Attila - Ezüst érem
Rékási Tibor - Ezüst érem
Mezei Zoltán - Bronz


De ne rohanjunk ennyire előre!!!!

Visszakanyarodva az élményeimhez:
Ki kellett találni, hogyan lesz pénz erre az egészre. Mivel egy világbajnokságra elmenni nem abban rejlik, hogy mennyi a nevezési díj. Mert mint látjátok, nem olyan vészes 20,000 ft-ot kifizetni. Az utazás (1100 km) és az ott tartózkodás volt nagyon sok.
A szponzorok is hihetetlen támogatással és kedvességgel fordultak hozzám. Vagyis miután megkerestem őket, valahogy minden olyan egyszerűen ment. Mintha el lett volna minden tervezve előre. Fantasztikus megélnem, hogy ennyien segítettek mindenféle szó nélkül. Köszönöm Nekik!
Először az IREKS Stamag támogatott, majd az önkormányzatnál a Polgármesterrel, Dr. Molnár Attilával beszélgetem és biztosított róla, hogy  anyagiakban támogatják a kiutazásomat.
A Tortissimo.hu smartfelx flower virágmasszát, airbrush festékeket és festékfilcet küldött nekem, a Honda Komfront Komárom pedig megelőlegezte nekem a kiutazás költségét. A Matrica Factory ingyen rányomtatta a szponzoraimat a kabátomra, valamint egy nagyon szép saját logóval ellátott póló matricát kaptam!


Egy különleges, keményebb K2 tortaburkoló anyagot használtam a munkám során, amit Illés Gergőtől kaptam. Ez az anyag csak Szlovákiában van forgalomban, FK2 névre hallgat.
Szóval minden nagyon simán ment. És nagyon hálás vagyok ezért!

Az ötletet, -hogy Újházi tyúkhúslevest készítsek cukorból- anyukámmal sikerült kitalálni. Ő mondta, hogy ha már húslevet szeretnék készíteni, akkor legyen valamilyen magyar. És milyen jó ötlet is volt! Hiszen egy világversenyre kell vinni valami hazait.
Aztán jöttek a további ötletek, hogyan valósítsam meg mindezt. Mert csak egy asztalra lerakni a kellékeket nem ütős. Oké, akkor legyen egy konyharészlet! De ezt hogyan valósítsam meg? Vettünk 3 habosított PVC lapot, amiket összeszerelve kaptuk a következőt:

Elterveztem, hogy a csempét a falon, de még a konyhapultot is cukorból készítem. Közben Magyar Szabolccsal és Varga Zsuzsival folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, akik szintén egyéniben indultak a világbajnokságon.
Szabi titokban megmutatta a munkáját (mert ugye neki már készen volt), és egy részlete nagyon megfogott. Ekkor találtam ki, hogy csinálok az egyik falra én is egy tégla részletet.







Mikor a versenymunkámmal elkészültem, jött a csomagolás. Némótól tanult módon rögzítettem és csomagoltam mindent, nehogy eltörjön valami.



A konyhai részletet szerencsére előre bepróbáltuk, ami a 70 cm-es magassága miatt, éppen hogy befért a kombi kocsinkba. :)
Nagyon sokat segített a férjem és az apósom, akik mérnökileg kitalálták és megvalósítottak, hogy a "konyha" ne mozogjon. Fa lécekkel "összekötötték" az egyes oldalakat, így nem volt esély arra, hogy mozogjon az építmény.

Házi áldást is festettem, amiből 2 lett. Mert az elsőt úgy festettem, hogy nem bíztam abban, képes vagyok bonyolultabb festésre. A végeredmény viszont csodás lett. Az első változat értelem szerűen a kukában landolt.
Házi áldás első verzió....elvetve







És akkor most jöjjenek a munkám további részletei:


















Nagyonkészvagyokmegfáradtis selfie
Ezek után, mikor elkészültem mindennel és szépen bepakoltunk mindent, 20-án reggel elindultunk...
Elég sokkoló látvány volt a GPS-en nézni, hogy van még hátra 1100 Km...





 A szállásunk szuperjó volt, nagyon szerettem. Kicsi, de éppen elég aludni.
21-én volt a regisztráció, este pedig a nyitóünnepség. Volt egy kis időnk, hogy átugorjunk az Auchan-be, ahol egy-két Euro-s szépségeket vásároltam!

Megérkeztünk, majd a regisztráció során (ami hatalmas sorban állás után történt meg) megkaptuk az 5 napra a belépő kártyáinkat, autó parkolónkat, térképet és minden tudnivalót a versenyről.






 A nyitó ünnepség délután 6-kor kezdődött. 5-kor gyülekeztek a csapatok is. Ott ismerkedtünk meg a magyar versenyzőkkel is.


Hatalmas show keretén belül nyitották meg az ünnepséget.


 Másnap reggel 5-től 8-ig lehetett elhelyezni a verseny munákat. Mikor bementünk, láttam, hogy már van, aki a karamell szobrát forrasztgatja, mert kettétört.
Én egész megérkezésünk óta nem mertem megnézni, hogy épségben megérkezett -e a munkám, egyszerűen bíztam benne, hogy minden rendben lesz. Így is volt.






TRADITIONAL HUNGARIAN GASTRONOMY "Újházi tyúkhúsleves" all made by sugar...










 A Luxemburger Wort napilap fotósa fotóz. Nagyon tetszett nekik, hogy belecsempésztem az újságot a munkámba.





 Díjátadó ünnepségen Magyar Szabolccsal és feleségével:






Magyar Szabolccsal


Szenzációsan éreztem magam, és mérhetetlen boldogság, hogy a nemzetközi zsűri összes tagja odajött hozzám gratulálni. Igazából azt sem tudom, mit kell ilyenkor írni, mondani...
A mezőny nagyon erős volt, hihetetlen alkotások születtek! Bámulatos ez a világ, én teljesen a hatása alá kerültem!
Gratulálok az összes magyarnak, aki részt vett a versenyen! Legközelebbi cél az olimpia!

A versenymunkákról és az egész rendezvényről a következő bejegyzésemben írok, mivel annyi kép van.

A sajtóban és a médiában megjelent cikkeket itt olvashatjátok az alábbi linkekre kattintva:

Forrás rádió:
Kisalföld napilap
24 óra
Luxemburger Wort: