2015. július 7., kedd

A hobbim a hivatásom

Biztos mindenki úgy van vele, mint ahogyan velem is volt, mikor kislány voltam. Arról álmodozunk (legfőképpen, mikor az állás, amiben dolgozunk, nem a legkedvesebb), hogy milyen jó volna olyan munkát végezni majd egyszer, valami olyat dolgozni, ami nem is munka. Jó lenne, ha a hobbink lehetne a hivatásunk.

Ezek az ábrándok megfoghatatlan, elérhetetlenek és legfőképpen elképzelhetetlenek voltak.

Sok cukrásszal ellentétben, nekem nem volt minden vágyam kisgyerek koromtól, hogy cukrász legyek. Ez a szakma még csak meg sem fordult a fejemben.

Most viszont itt állok, körbenézek és megdöbbenek. Hirtelen úgy érzem, minden, amit elképzeltem, egyre-másra megtörténik velem. Persze mindehhez az kell, hogy az ember higgyen. És természetesen rengeteget dolgozzon.

Mindig kell lennie célnak magunk előtt és nem elég bízni, el kell hinni mindazt, hogy velünk is megtörténhet. Legyenek álmaink, amiket ne csak álmodjunk.

Sokszor azon kapom magam, hogy úgy érzem, nem vagyok elég hálás. Nem vagyok hálás azért, ami velem történik.

Mert le kell ülnünk és csendben elgondolkoznunk. A legfontosabb, hogy hálát adjunk mindazért, amink van.

Én most ezt teszem. Megköszönöm és hálát adok azért, amit sikerült elérnem.

Hálás vagyok:


  • a csodás gyerekeimért és a családomért
  • az édesanyámért
  • a testvéremért
  • az egészségünkért
  • a jólétemért
  • hogy semmiben nem szenvedek hiányt
  • a tehetségemért
  • a sikereimért
  • a belső értékeimért
  • az értékrendemért
  • a humoromért
  • a barátaimért, akikre tudom, hogy bármikor számíthatok
  • azért, hogy megszülethettem és hogy élhetek itt, most.
Te miért vagy hálás?

2015. 07. 07. Kricky

2 megjegyzés:

vampireboysfan írta...

Nagyon örülök, hogy ezt így leírtad. Én még nagyon kezdő vagyok,csak itthoni szinten készítgetem a tortákat. Egy tortától kapott sírógörcs után fogtam bele. Hálát adok én is, hogy bele tudtam vágni ebbe, hálát adok családomnak, hogy mindig mellettem állnak segítenek, hálát adok a két gyermekemért akik sok erőt adnak!

Anita Thubakabra Mihályi írta...

Nekem is nagy nehezen a hobbim lett a hivatásom, nagyon nehéz út volt. Örülök, hogy elértük, amit eddig elértünk és még többet is remélhetőleg el fogunk! ^^
És gratulálok az eddigi eredményeidért, ismerősöknek sokszor emlegettelek már! :)