2010. november 2., kedd

KÉS


Részt vettem egy jótékonysági maratoni mézeskalács sütésen pár héttel ezelőtt. Akkor készítettük el a recepteket, ami könyvbe foglalva elkészült!
Ha legalább 1000 forintot utal bárki a Gyermekétkeztetési alapítvány "mindenki ebédel" program alatt a számlájukra, November 1-től 30-ig, az megkaphatja az elektronikus receptkönyvet!

Többek közt én is szerepelek benne (pirul).

Mikor Rita megkért engem is, hogy vegyek részt a sütésben, nagyon megörültem neki, mert számomra az, hogy gyerekeknek gyűjtünk a legfontosabb!
Felfoghatatlan, hogy 2010-ben is léteznek olyan családok, akiknél a gyerekek gyomra korog, mert nincs mit enniük. Ránk vannak utalva, tehetetlenek.

Megszakad a szívem. És egyben bűnösnek érzem magam, mikor tegnap kint hagytam egy fél fazék húslevest és megromlott. Mikor a sajt megpenészedik a hűtőben, mert túl sokat vettem belőle.
Pazarlunk, mikor másnak negyed annyi sem jut.
Legtöbben bele sem gondolunk igazán.

Éppen ezért érzem, hogy most talán adtam egy szem valamit, és segíthetek.

Néhány élményem a sütéssel kapcsolatban:

Vicces GPS-em volt odafelé menet, ugyanis a férjem navigált a -térképet nézve- telefonon keresztül, amit a kormány elé, a km órához helyeztem kihangosítva (már megint elfelejtettem magammal vinni a kis szerkezetet, ami gyári változata lett volna ennek a megoldásnak. talán akkor nem csúszkált volna szegény férjem a telefonnal ide-oda). :)

Mire megérkeztem, már rengetegen sürögtek a Miele konyhastúdió bemutatótermében, a Miele főzőiskolában. Én első körben eltűntem a klozeton. :D
Elmondhatatlanul bénának éreztem magam az első fél órában. Mint aki életében nem sütött még.

Aztán ahogy telt az idő, úgy jöttem bele és élveztem a jó hangulatot.

A társaság fantasztikus volt! Az ötletgazda Hadarik Rita, a Rita konyhájának "tulajdonosa", rendkívül segítőkész volt, de láttam rajta a drukkot, hogy minden simán menjen. Mindenkihez volt egy kedves szava.
Nekem különösen jó érzés volt ilyen kis civilként, találkozni olyan nagy emberekkel, mint pl. Milner Angéla mézesbábos. Hűűű, álom volt nézni a munkáját, ahogy dolgozik!!!
Ott volt még Tornyay Erna, hobby mézesbábos is, aki Ausztriából jött el csak ezért, hogy segíthessen és hogy egy csodát alkosson.
Farkas Vilmos, a Zila kávéház cukrásza (kedvenc cukrászom), Max, a Max konyhája blog tulajdonosa, és még sorolhatnám...

És akkor bemásolom a MÉZES MIKULÁS szövegét:

18 szakács, cukrász, blogger kipróbált, mézeskalács tésztából készült közel 40 receptje az Öné lehet! Hogy mit kell ehhez tennie? Támogassa legalább 1000 forint jelképes összeggel a Gyermekétkeztetési alapítvány mindenki ebédel programját, és megküldöm a fantasztikus karácsonyi elektronikus receptkönyvet. SEGÍTSEN, majd kápráztassa el szeretteit a különleges sütemény, és étel receptekkel. Mit kell tennie…..

(A képre kattintva megtekinthető)

2010. november 1., hétfő

Happy Helloween!




Stílszerűen a család ma ezt a tortát kapta tőlem ajándékba. :)
Legfőképpen a gyerekek miatt kapott ilyen vicces fazont szegényke. Szerettem volna, ha egy kicsit mosolyra derül a család arca ezen a mai napon.

Kedveskedtem a drága férjem ízlelőbimbóinak, így egyszerűen puncs puding és tejszínhab (zselatinnal) váltakoztak rétegenként a tortában.

A torta még airbrush festés előtt:

Kész állapotban:

és kedves kisfiúnk barátkozása. :) ezért is érdemes tortákat készíteni. Remélem, azér engedik majd felvágni. még a hűtőben figyel és didereg. :D

2010. október 30., szombat

Húzott cukor




Mint ígértem, készül egy bejegyzés, hogy ÉN hogyan készítem a húzott cukor virágokat. Na, nem mintha az arányokat lemértem volna...

Van egy receptem Ághy-tól, akit még Margit2 fórumán "ismertem" meg. Ő volt az, aki már egy évvel ezelőtt is rávett a csodás karamell viágaival és díszeivel, hogy megpróbáljak cukrozni.
Hihetetlen tehetsége van. Csodákat alkot.

Néhány infó, hogy hol lehet ilyen csodákat nézegetni:
pl. Lenke oldalán. Ő is egy csodálatos cukorszobrász. :) És persze Némó.

Lenke oldalát itt találod: húzott cukor virágok galéria
Némóét pedig itt: Némó karamell galéria

Ezen kívül a you tube-on vannak fenn videók, hogyan is készül a cukor virág. Nem mintha az túl sokat mondott volna nekem, mikor elkezdtem azzal a forró cukorral dolgozni. Menten elfelejtettem mindent, amit láttam, mikor megégettem a kezem. :D (látni kellett volna)

De mint mondtam, annyira elszánt lettem, hogy mindenképpen addig próbálkoztam, míg nem sikerült. Most meg már leginkább csak a formáját kell kitapasztalnom, hogy minél szebbek legyenek.

Egy videó a rózsa készítéséről: pulled sugar

Amikre első körben mindenképpen szükség van, ha ki szeretnénk próbálni ilyen csodás virágokat készíteni:
  • egy szilikonlap. (én a tesco-ban vettem, kék színűt-kb. 1000 Ft-ért)
  • egy 150 wattos infra lámpa (piros)
  • kristálycukor
  • egy csepp ecet
  • egy csepp borkősav (por alakban lehet venni patikában-egy-két csepp vízben feloldunk egy csipetnyit)
  • ételfesték a színezéshez. ha nem vagyunk túl gyorsak, és nem figyelünk, akkor picit megégethetjük és máris szép színe lesz. :) ilyenkor nem kell festék.
  • esetleg isomalt (bakónál vettem 1 kg-ot 1800 Ft-ért)-ezt nem muszáj. csak akkor, ha szeretnénk tartósabb cukordíszt készíteni, mert a sima kristálycukor egy idő múlva sajnos elolvad.
  • vihar öngyújtó a ragasztáshoz
  • gumikesztyű (gyógyszertárban vettem)
Ághy receptje:
Hozzávalók:
25 dkg kristálycukor
1 dl víz
1 csepp borkősav
1 teás kanál ecet
Ételfesték a színezéshez.

A cukrot a vízzel tartalék lángon feltesszük főni, és állandóan kavarjuk, hogy kristálymentes legyen.
Amikor elkezd főni, akkor a tetejére feljön a habja és ezt le kell szedni, mert ez a cukorból a szennyeződés.
Amikor ez kész akkor az edény oldalát is lemossuk egy vizes ecsettel, hogy onnan is leszedjük a szennyeződést.
Ezután beletesszük az ecetet, és tovább főzzük. Ághy receptje alapján 150 c-nál egy fakanál vizbe mártott végét bele dugjuk a főzetbe, és azután hideg vízzel lehűtjük.
És ha roppan a cukor a fogunk alatt, akkor jó. (na ez az, amit én soha nem tudtam megcsinálni)
Mielőtt levesszük a tűzről, bele cseppentjük a borkősavat.
Ha ételfestéket is teszünk bele akkor 135-140 c között kell bele rakni. ( nekem nincs cukor hőmérőm így többször ellenőrzöm a cukor keménységét és amikor még éppen nem roppan,akkor teszem bele a festéket.)
Mikor kész a cukor, akkor kiöntjük egy szilikon lapra.
Egy kicsit hűlni hagyjuk, és a szilikon lapot a szélénél fogva hajtogatjuk a közepe felé.
Amikor már elválik és össze áll a cukor, akkor elkezdjük orvosi gumikesztyűben húzogatni. Így lesz gyönyörű selymes.
Infra lámpa alatt szirmokat húzgálunk, illetve formálunk, és rózsának összerakjuk.

Ehhez én annyit fűznék hozzá, hogy a nekem ez alapján a recept alapján nem sikerültek a virágaim és a cukrom. (akkor még jó, hogy leírtam, ugye?) Csak azért írtam most bele a bejegyzésembe, mert hátha valakinek sikerül ez alapján. :)
Még egy dolog. A rózsák szirmait csak úgy simán nem tudjuk összeragasztani, mivel mikor megformáljuk őket, már megkeményednek (vigyázni is kell, nehogy eltörjenek). Én külön teszem őket, mikor már megdermedtek és egy vihar öngyújtóval a végeit megmelegítve ragasztom össze.

És íme a legújabb karamell virágaim:





És hogy kiegészítsem a posztom (mert ugye csak a lényeget sikerült kihagynom, vagyis hogy én hogyan készítettem a virágaimat) leírok egy -két ügyefogyott kísérletet.

Az első pár alkalommal sikeresen odaégettem a cukrot, így lett belőle valami fekete, füstölgő valami.

Aztán próbálkoztam az ismoalt-tal, de sajnos ehhez még annyira gyakorlatlan vagyok, hogy gondoltam, teszek bele cukrot is. A sima isomalt amúgy nagyon gyorsan keményedik, így mire formáltam volna belőle egy szirmot, már tört is.

Az edény (nekem egy dupla aljú lábasom van, nem túl nagy, nem túl kicsi) aljára szórtam olyan 2 evőkanálnyit az isomalt-ból, majd mikor kezdett olvadni, szórtam bele kristálycukrot. Nem tudom, mennyit, olyan 10 dkg-ot kábé.

Volt egy szupi pillanat, mikor megkavarva fogalmam sincs hogyan, de kifröccsent a cukor és (ezt már tényleg végképp nem tudom hogyan) leforráztam az ujjam... és a csípőm!!!! Nem is én lennék, ha nem történnének velem hasonlók.

Szóval fakanállal kutyultam, míg teljesen el nem olvadt a cukor. Ekkor még gyönyörű színtelen, átlátszó. (Azért mondom, hogy "gyönyörű", mert mikor már karamellizálódni kezdett, égnek állta a hajam. Tudtam, hogy olyankor elrontottam. :()

Én ilyenkor (mikor átlátszó és elolvadt)tettem bele a csepp ecetet. Nemsokára pedig a csepp borkősavat. Alacsony fokozatra kapcsoltam a tűzhelyet alatta. Elkezdett habosodni, ekkor már jó. Ilyenkor már kitisztul a cukor, teljesen átlátszó. Beletettem a színezéket és hagytam forrni.

Érdekes, mert volt olyan, hogy azt hittem, elkészült, kiöntöttem a szilikonlapra, és mikor húzogatni kezdtem, fedeztem fel benne az apró kristályszemcséket. Visszaolvasztottam, majd ismét hagytam picit forrni. Utána pár perc elteltével újra kiöntöttem, viszzahajtogatva a szilikonlapot összeállt egy gömböcé (vagy mivé) az egész. Ekkor húzogatva már gyönyörűséges selymes volt. Lámpa alatt szirmokat formáltam. Nagyjából ennyi. Nagyon nem egyszerű mesterség ez. Éppen ezért minden tiszteletem azoké, akik ezt űzik és csodásabbnál csodásabb virágokat, díszeket készítenek.

2010. október 26., kedd

Húzott cukor virágok/karamell virág




Biztos, hogy már nem sok mindenkinek újdonság ez a technika, amivel ilyen üveg hatású virágokat lehet készíteni. Nekem több, mint 1 évembe tellett, mire végre rászántam magam az első kudarc után, hogy újra megpróbálom. Nem hittem el, hogy kifog rajtam.
Persze az első pár sikertelen virág készítés után kezdtem dühbe gurulni és egyre elszántabb lettem!

A cukor, mint olyan, nem egy egyszerűen kezelhető dolog.

A receptet most nem tudom feltenni, mert magam sem tudom, mit csináltam, amitől most sikerült. :)
Az első próbálkozásom már jobb lett, mint az előzőek, de valamiért nem akart a szirom selymesedni.
Aztán ráéreztem és teljesen a fellegekben járok azóta is! Nagyon megszerettem! Igaz, még a szirmokon van mit alakítgatni, de már látom a fényt az alagút végén!!! :)

Íme egy torta, amit cukor virágokkal díszítettem.

2010. október 21., csütörtök

Mops kutya életnagyságban


Ez volt az eddigi legnehezebb munkám. És a legnagyobb is. Meg persze a legnehezebb is, hiszen 5,2 g-ot nyomott.
Életnagyságúra sikerült elkészítenem.

Először piskótákat sütöttem, megtöltöttem őket, dermesztettem. Kifaragtam őket (a fejet külön) és bevontam vajkrémmel.

Azután következett a masszával való bevonás. Csak sima fehérrel burkoltam a tortát, hiszen utána airbrush-al festettem meg.
Sajnos az én kutyusom feje nem arra néz, amerre kéne, de ezt már csak a végén vettem észre, és akkor már nem lehetett rajta mozgatni. :(

Egy porcelán kutyusról mintáztam az egészet. Itt még festés nélkül látható a torta.

És a méret miatt én is rajta vagyok a képen. :) (mondjuk a pókember a háttérben a legmenőbb)

Ilyen lett a végeredmény:

2010. október 17., vasárnap

Online cukrász verseny eredmény




Vége van az online cukrász versenynek, megvannak a nyertesek! Az eredményt megnézhetitek ITT.

Karamell kategóriában hihetetlen, de 3. helyezést értem el (megosztva) a kis babámmal, angyalka (cukor) szárnyakkal. Hihetetlen boldog vagyok, hiszen a zsűri igazán elismert nevekből állt!

A szavazás során bárki lehet első, kinek sok az ismerőse, de itt, ahol komoly zsűri dönt!!!

Nekem ez egy óriási dolog!!! most nagyon boldog vagyok.
Soha nem gondoltam volna!

Itt van a kis kedvenckém:

Továbbá azért nagy dolog ez nekem, hiszen ez életem első isomalt-ból készített cukordísze.

A tortám nem nyert, de azért egy oklevelet fogok kapni, ami azért jó érzés, főleg, hogy azt hittem, nem kapok érte semmit. Nem is sikerült a legjobban se a fotó, se a torta.

Leleplezem magam, ez volt a beküldött tortám.Aki ismeri a munkáimat, az azt hiszem, felismerte, hogy melyik volt az enyém. :)

Mostani fejemmel már mást küldenék be.

Majd ha lesz következő verseny, tuti nevezek, de sokkal összeszedettebben, szebben és gondosabban kidolgozott munkával!
Ez a dolog visz előre, hogy tanuljak, fejlődjek és újabb lökést ad, hogy jobbnak kell lenni a mostaninál, precízebbnek.
És soha ne sajnáljuk az időt egy szépen megtervezett háttértől vagy egy kicsit több időt szánjunk apró részletekre. Rengeteget tanultam ebből a versenyből, és köszönöm a szervezőknek, hogy részt vehettem benne! Nagyon sok munkájuk volt a verseny szervezésében és lebonyolításában, gratulálok nekik!

Egyúttal köszönöm mindenkinek, aki esetleg az én tortámra, ill. babámra szavazott!

2010. október 16., szombat

Fehér Ló





Mikor kislány voltam, álmom volt, hogy lovagoljak (persze lovon!). Aztán ez az álmom végül csak nem teljesült (mármint a lovon való lovaglás...ejnye...). Viszont a mai napig rajongok ezekért az állatokért.

És íme a levágott lófej esete. Igazából jobb szerettem volna egy egész lovat készíteni, de a barátnőm azt mondta, elég lesz a feje is.
Gondolkoztam egy morbid változaton is, miszerint tényleg le van vágva a ló feje, de ezt hamar el is hesegettem, mivel egy 4 éves kislánynak készült.

Ezért is rózsaszínű a kantár rajta, ami tudom, hogy nem teljesen olyan, mintha igazi lenne, hiszen hiányzik még róla egy-két dolog. De azt hiszem, ennyi megengedhető.

Személy szerint nekem kifejezetten nem tetszik ez a rózsaszínű kantár. Nagyon elrontja az összképet. Nélküle sokkal szebb volt a lovacska.

Hozzá kell tennem azt, hogy ennél macerásabban nem is készítettem még tortát. Elfolyt a krém, elszabtam a fejet (ezért másik lovat kellett készítenem)... szóval sorolhatnám.

A másik lovat is megcsináltam végül, azt meghagytam magunknak. Majd arról is készítek fotót, de most csak erre futotta.
és az ígért fotó a másik lóról...
az én kritikám: elnagyoltak a vonalak, lágyabb festés kellett volna. a szeme ennek viszont jobban tetszik.



2010. október 15., péntek

Motor


Egy ismerősöm kérte tőlem, hogy formázzam meg a barátja motorját szülinapjára.

Nagy volt a szájhúzás a családban, mikor nekiálltam egy Suzuki motort legyártani tortából, ugyanis NAGY Honda rajongók vagyunk.

Férjem meg is jegyezte, hogy igazán lehetne Hondája annak, akinek készül. :) Legközelebb szólok neki, és rábeszéljük, hogy finomabb lett volna egy Honda. :)

Egy nagy piskótát megtöltöttem csokikrémmel, majd a kivágott képet ráhelyezve kifaragtam.
Tejszínben felolvasztott étcsokival (ganache) kentem le és így került rá a fehér borítás.


Nagyon aprólékos munka volt elkészítenem a kis alkatrészeket hozzá, és egy igazi szakértő (férjem) segített megmondani, hogyha valami nem stimmelt rajta. Meg is jegyezte, hogy igazán lehetne kevésbé "pufi" ez a torta, hogy élethűbb legyen, de úgy gondoltam, hogy enni se ártana belőle, és ahhoz anyag kell.
Bizonyára, ha lett volna több időm rá, sokkal jobban is sikerülhetett volna, de most egy darabig kihagynám az efféle motor tortát. :)



2010. október 13., szerda

Helloween-re készülve


Az igazság az, hogy nem nagyon szeretem követni ezeket a külföldről jött ünnepeket, és az is az igazsághoz tartozik, hogy a pontos eredete, lényege engem nem is érdekel. Az viszont inkább, hogy a kisfiamnak nagyon tetszett volna -ahogy ő hívja- egy tökfej. Így hát adott volt, hogy mindenképpen készítek egy tök lámpást. Egyet itthonra, egyet az oviba. Ahogy belelendültünk, egyre jobban tetszett mindenkinek a tökfaragás. Még a 2 éves is nagyon élvezte a "kibelezést".

Végül többet is készítettünk.

A hello kitty-s ötlete innen: helloween kitty
Mindenképpen szerettem volna a kislányoknak is kedveskedni az oviba (és kiélni a kislány hiányát a családban).Készült egy normál helloween tök, és egy olyan, ami nagyobb fiam kérésére "félelmetes legyen". :)

Sajnos fogalmam sincs, hogy hogyan kell fotózni sötétben, hogy jól látható és jó minőségű képet kapjunk, így ezt nézze el nekem mindenki, hogy ilyen mákszemes képeket teszek fel. Igazából el is keserített, hogy így nem az igazi, de talán látszik, hogyan mutatnak mécsessel a hasukban.

2010. október 10., vasárnap

Tengeri malac


Gyümölcsös-vaníliás krémmel töltöttem meg ezt a tengerimalacot.... hűűű ez most valóban nagyon rosszul hangzott! :D

Airbrush-al festettem meg. Nagyon több dolgot nem tudok róla elárulni. :) Mutatom:


2010. október 9., szombat

Terepjáró torta



Nem rég óta készítek tortákat, de ez volt a legnagyobb kihívás, amit készítettem tortás kis életeben.
Adott volt egy kép (najó nem egy, hanem több) Mitshubishi Pajero-ról.

A legnagyobb fejtörést az okozta, hogy mivel ez egy terepjáró (nem telepjáró), akkor a földtől el kéne hogy álljon, hogy ne nézzen ki otrombán...
Nagyon jó ötletet adott egy kedves bloggertársam (köszi Pixie), így abban maradtam, hogy a sárban rekedt az autó.
Csokikrémmel lett töltve, és tegnap hajnal 1-ig szöszmötöltem vele. Ma folytattam az apró részleteket. Nem lett tökéletes, nekem nem is tetszik teljesen... de megcsináltam!


A vajkrémmel bevont tortán látszik, hogy kicsit elszabtam az elejét, nagyon rövid lett, ezért utólag módosítottam rajta, ami meg is látszik sajnos...
A sár egyébként a faragásból lepotyogott piskóta és vajkrém összegyúrva. A tetejére tejszínben felolvasztott csokit kentem.


Ilyen lett.