Nagyon meg szoktak lepődni, mikor elmesélem, hogy 3,5 évvel ezelőtt, vagyis 2009 nyarán készítettem el életem első, marcipánnal burkolt tortámat.
Kérdezni szokták még azt is, hogy mennyi idő, míg idáig eljutok és hasonlók. Ez annyira változó! Mivel soha ne másokhoz, hanem önmagunkhoz viszonyítva kell néznünk a változást!
Bízom benne, hogy fejlődök, hiszen a kitűzött céljaim nagyon-nagyon magasak (mondjuk ha én vagyok 163 cm, akkor a céljaim köbö 9000 m).
Azt gondolom, hogy minden csak elhatározás és sok-sok gyakorlás kérdése.
Természetesen mindenki ismeri a saját korlátait, így én is tudom, hogy soha nem fogok olyan tortákat készíteni, mint Ron Ben Israel, tele csodás, élethű virágokkal.
De azt hiszem, nem is az a cél, hogy hasonlítsunk valakire, vagy utánozzuk a másikat. A legjobb és legfantasztikusabb dolog, ha valaki megtalálja a saját útját és azt járja.
Segítségképp (és önbizalom növelésként) elmesélem és megmutatom, hogyan kezdtem.
3,5 évvel ezelőtt Margit2 honlapján fedeztem fel óriási dolgokat a torta készítés és díszítéssel kapcsolatban.
Először Edit tortasulijába nézegettem be, ahol eszméletlen sokat segítettek nekem, és ott leltem meg Kiskuktát is.
Kiskukta hatására kezdtem el blogokat olvasni, majd 2010. január 28-án elindítottam életem első blogját, a Kricky konyháját... persze, akkor még csak ilyen idétlen nevet adtam neki... ma már tuti nem konyhája lennék... :)
Edit tortasuliját érdemes megnézegetni, rengeteg hasznos tanácsot találtok benne!
Ma is hálás vagyok neki, hogy elmondták önzetlenül azokat a dolgokat, amiket kérdeztem.
Mutatok egy-két tortát (lehet, nem kéne) az elsők közül.
 |
| Első tortáim egyike...nem győzöm hangoztatni, hogy milyen fontos a fényképezés... nézzétek a banán héjat, milyen csodaszépen virít! háháháááá |
Nos, a következő alkalmakkor már próbáltam szebbre venni a figurát.. vagyis a torta kinézetét. Kiskukta kakaós házi fondantját készítettem el.
Hűűűha, már a fotózás is egy extrémnek számító beállítás. :)
Egy steak tortát szerettem volna elkészíteni...
Néha jót tesz, ha számot vetünk, átértékeljük a dolgainkat.
Nem szoktam számokkal foglalkozni, statisztikákat bújni, mégis azt hiszem, hogy amikor áttekintem nagy ritkán ezeket, talán mondanak valamit...
Önbizalmat adnak, mert nem vagyok sokszor biztos abban, hogy jó, amit csinálok, hogy érdekes, vagy különleges.
Pedig nekem ez nagyon fontos, hiszen kislány korom óta különleges szerettem volna lenni...
A blog oldal letöltése 2010. március óta...968,457... Kiláncszázhatvannyolcezer????????? ezt nem is láttam még...
Átlagban naponta 1300-an látogatják meg a blogom.
Van 296 követőm.
A facebookos oldalamat 1058-an like-olták, 408,183-an vannak, akik látogatták a Kricky konyhája facebook oldalt...
Ezek akkora számok, amiket magam sem értek... mert tulajdonképpen én csak csinálom a dolgom... tortákat készítek, festek és nagyon jól érzem magam ebben!
Remélem, a ti örömötökre is!
Kricky
8 megjegyzés:
Bizony fejlődsz! A fejlődés látszik a tortáidon! De hova lehet ezt még fokozni? Hisz a tortáid csodaszépek!
Nagyon tetszik ez a bejegyzésed... kis nosztalgia :) Senki sem úgy születik, hogy mindent tud. Tanulással, és a szeretett hobbi iránti alázattal azonban bármi elérhető - ezt mutatja a te példád is :)
p.s. A banénhéjas kommenteden jót röhögtem :D
Kricky!
Bizony hogy nagyon sokat fejlődtél,rövid idő alatt,olyan technikákkal dolgozol már hogy vannak cukrászok akik nem tudnak a nyomodban járni,nagyon ügyes vagy,gratulálok mindenhez,csak így tovább!
Naná, hogy a mi örömünkre is!
Akkor most én is elmondanám, hogy Kiskukta mellett a Te tortáidat is csodáltam, és nem tudtam beazonosítani, hogy az az Anyuka, akivel a játszótéren, meg a strandon, meg a zenebölcsiben szoktam beszélgetni (mindenről, csak tortákról nem!) az Te vagy!
Azóta folyamatosan örülök... :-)
Most már személyesen tortailag is!
...és azt is látom, hogy még mindig nem vagy elégedett a saját munkáiddal, de hát ez visz előre-előbbre mindenkit ebben a műfajban.
Külön jár a pirospont a "bevállalásodért". :-)
Én nem nevetek. Mert ha így tennék, lenézném azokat a háziasszonyokat, köztük magamat is, akik otthon csak próbálkoznak a tortadíszítéssel.És én vállalom, hogy gyűrött az unidec, meg nem teljesen sima a felület, mert se pénzem, se időm nincs annyit tortázni, hogy profi legyek. Gyönyörűnek találom már a legelső "banános" tortát is, mert nekiálltál, belekezdtél valami másba. Azt nem fogadom el viszont,ha valaki lustaság címén bemegy a hipermarketbe, és "van-torta-is!" felkiáltással bezsebeli az ünnepi asztalnál a dicséretet.
Szóval csak így tovább:) Nagyon szeretem nézegetni a tortáidat!
Hát jó kérdés, de elég, ha a kezdeti tortáidra néz az ember! ;) Szemét voltam, bevallom, és az első kettőn, hármon jót nevettem,:) majd megértettem, hogy valószínűleg Te sem úgy jöttél a világra, hogy így tudsz tortázni, ahogy most már! Nagyon nagy elismerésem és gratulációm! :))
Jó az ilyen visszatekintés, jó ha emlékszünk rá, hogy honnan indultunk. Rengeteget fejlődtél!
:) örülök, ha szereztem egy-két mosolygós pillanatot. :)
Bizony, tényleg nagyon jó ezeket visszanézni!
És akkor tudunk igazán fejődni, ha nem felejtjük el, milyen is volt az első tortánk!
:)
Köszönöm mindenkinek a kedves hozzászólást!!!
Megjegyzés küldése