egy csomó minden év végén

Kicsit átmegyek naplósba, de remélem, nem bánjátok nagyon.
Ki kell írnom magamból a gondolataimat, a bajaimat és csak remélni tudom, hogy megnyugvást találok.

Nagyon sok csodás dolog történt velem az elmúlt egy évben. 2012 egy reményteli év volt számomra, ahol olyan kapuk nyíltak meg, amikre soha nem is számítottam.
Kaptam nagyon sok meleget, de ugyan akkor ért engem eszméletlen sok hideg is. Ezekből is tanul az ember, a negatív dolgok is építhetik az ember egyéniségét.

Nagyon-nagyon nehezen viselem a negatívumokat az életemben, ezért tudom lassan feldogozni ezeket.
Arra viszont rájöttem, hogy a nagy szám néha nagyon is hátrányomra van, és néha jobb, ha inkább beleolvadunk a környezetünkbe.

Bánt, ezért leírom, hogy volt egy bejegyzésem, (amit azóta már töröltem is) ami Farkas Vilmos tanfolyamáról íródott és nagyon félre érthető volt. Ezúton (is) kérem elnézését, hiszen tisztelem az ő tudását, nem célom őt megbántani. Visszaolvasva valóban nem volt olyan vicces az a bejegyezés, mint amikor vicces kedvemben megírtam azt. Szívből bánom, hogy nem gondolkozom, mielőtt cselekszem és hogy olyan hülye kis hebrencs vagyok. Sokszor bántok meg úgy embereket, hogy azt nem szeretném.
Ezért is töröltem azt a bejegyzésem.

Úgy érzem egyébként, hogy egyre nehezebb a magas elvárásoknak megfelelnem. Talán azért is láttok egyre kevesebb bejegyzést a blogomban mostanában. Sajnálom, met ez a bog a kis gyermekem, nagyon szeretem. Azt pedig különösen csodásnak tartom, hogy olvassátok!
Köszönöm nektek!

Pedig készültek tortáim mostanában is, meg is mutatom őket nektek:

Készítettem marcipánból körtét:

 Karácsonyra süthető gyurmából ékszereket:

 A gyermekeimnek az oviba kukabúváros tortát(névnapra, mert szülinapjuk nyári szünetben van), amit a lakkal jól elszartam (elnézést... a csúnya beszédnek nincs helye a blogomban)... de tényleg nagyon béna lett, hogy csupa pötty lett a lakktól... ha szépen megfújom a tortát, akkor meg a lakkot viszem túlzásba... ilyen is van... persze a saját családtagunknak, akinek a legszebbet szeretnénk... tipikus.

 A fiúk viszont nagyon boldogok voltak... :)

 próbálkoztam marcipános szaloncukor készítéssel... külön köszönet a Németh Cukrászdának, akik annak idején megtanítottak csokival áthúzni! :)

 készítettem egy ajándék tortát anyukám szomszéd nénijének. gránátalma torta:

 és karácsonyra vittem a karate klubnak egy tortát, ahova a srácok járnak.

 Szenszej felvágja a tortát stílusosan... :)

Szóval a dolgok történnek, viszont írni ritkán jut időm sajnos.

El kell mesélnem, hogy készülünk jövőre cukor show-val. Pécs volt az állomásunk, ahova januárban, 13-án mentünk volna...
sajnos olyan fura a helyzet, hogy egyszerűen nem találtunk olyan helyet, ami megfelelő lenne nekünk... nem azért, mert olyan marha igényesek vagyunk... dehogy is!
Csak éppen olyan marhák vagyunk, hogy egy cukor show-t mi teljesen zsebből szervezünk és bonyolítunk le. Nincsenek szponzorok... A helyeket viszont ingyen sehol sem adják. :( Mi viszont szeretnénk, ha a rendezvényünk ingyenes lenne a látogatók számára. Ha a hely, ahol tartanánk viszont a bérleti díjat kér (átlagban minimum 40,000 Ft), akkor azt mi hárman nem tudjuk kifizetni zsebből sajnos. Soha nem azért csináltunk cukor show-t, hogy pénzt keressünk vele. Azért tettük, hogy szórakoztassunk és összehozzunk olyan embereket, akik szeretik ezt a csodálatos szakmát.

Be kell látnom, hogy én ehhez még kicsi vagyok nagyon... ennek ellenére megpróbálok mindent megtenni annak érdekében, hogy a beígért pécsi cukor sow-t megtarthassuk. Viszont ehhez sokkal több időre van szükség, minthogy összecsapjuk úgy, hogy nincs mögötte kellő meggondoltság és háttér.
Fogunk még menni Mosonmagyaróvárra is, a Haller Gasztro Kupára, a grillázs majálison is ott leszünk Budapesten... és a nagy-nagy szívem csücske...

Blog születésnapom szervezem január 27-ére, aminek a helyszíne, koncepciója már megvan. A készülődésről külön kis bejegyzést kívánok írni, hiszen az valóban megérdemli. :)

Köszönöm a kedves kommenteket és köszönöm, hogy olvastok!

Boldog új évet kívánok nektek!!!