Kricky magamról (kitárulkozási roham)

Kitárulkozási rohamom van.

Akit nem érdekel, az nyugodtan lapozzon tovább (már, ha lehet számítógépen lapozni).

Csak, hogy kicsit más is bepillanthasson az elvetemült világomba...
Jöjjön a kitárulkozás Kricky módra:

*A humorom nagyon furcsa egyesek számára, mert rezzenéstelen arccal tudok marhaságokat beszélni.
*A sok-sok teendőm, ami mostanában akad, annyira összezavar, hogy nehezen tudom összehozni a családi teendőket a munkával.
Annyi minden van a fejemben, hogy néha azt is elfelejtem, hogy mit felejtettem el.
Az a tipikus... bemész a szobába, de mire beérsz már nem tudod, miért mentél be... de soha nem is fog eszedbe jutni.
Na, én így vagyok kb mindennel.
Az egész életem ilyen. egy felejtés. Lehet, hogy magam is el kéne felejtenem...

*szeretek meghökkenteni a munkám során. Szeretek őrült lenni, nem hétköznapi.
*az összes e-mail-emet rendszerezni szeretném, mert óriási a káosz. Van, hogy hónapok múlva veszem észre, hogy nem válaszoltam valakinek.
Ez borzasztóan szokott nyomasztani.

*Néha (jah... sokszor) nem értem, hogy miért olvassák a blogom
*Van, amikor már nekem is túlzás, amilyen tortákat készítek...
*nem értem, miért éppen torta... miért nem inkább....
*a memóriám nem a régi... Bár ez nem igaz, hiszen a bátyám is azt mondta, mikor kicsik voltunk, hogy "nem jó az emlékező tehetséged"... szóval, lehet, hogy tényleg nem új keletű (vagy nyugatú) a dolog.
*borzasztó szétszórt vagyok, mindent elkavarok. A kulcsokat, a gyerekek TB kártyáját, a sajátomat stb.
Hiába rendszerezem a dolgaimat, az még rosszabb.
*az énképem kicsit eltorzult...
*hiszem, hogy semmi nem történik véletlenül velünk
*hiszem, hogy a betegségek lelki eredetűek
*utálom a kétszínűséget és a megjátszást
*a gyerekek soha nem érdekeltek addig, amíg meg nem pillantottam a sajátomat a szülőszobán  mellkasomon. (meg is jegyeztem "jéé, ezek szerint valóban bent volt egy baba")
Csak mikor kibújt, értettem meg sok mindent. Anyukám szerint olyan voltam, mint egy kismajom, aki szorongatja a kicsinyét és senkinek nem akarja odaadni.
Bakker, gyönyörű látvány lehettem... majmonarcú anyuka...-anyám is jó hasonlatokkal tud élni... vagy ezzel csak célozni akart arra, hogy szaul néztem ki?
*a két srácom a mindenem. Aki nem szereti őket, vagy nem foglalkozik velük úgy, ahogy kéne, ellenségemmé válik.
*Nagyon nehezen tudok megbocsátani.
*állandóan kibeszélem magamból a dolgokat
*sokat pletykálok :(
*a második gyerek után szülés utáni mély depresszióba estem, és semelyik orvos nem akart segíteni. Sikerült egymagam túltennem magam rajta. A tortázás nagyon sokat segített ebben.
*fáj a nyakam
*nagyon egyedül érzem magam néha
*amikor valakit nem kedvelek, kiül az arcomra, nem tudom megjátszani magam
*a legjobban gyerekek társaságában érzem magam
*szerettem volna mindig is egy kislányt is.
*sokszor teljesen úgy viselkedem, mint egy csaj. milyen fura??? :)
*nagy az önbizalmam, és alapvetően meg vagyok elégedve magammal, mégis totál eltorzult kép lebeg előttem az alakommal kapcsolatban.
*rengeteg barátot szereztem a tortázásom kapcsán és ezek valóban barátságok.
*mindig pontos vagyok, szinte soha nem kések el sehonnan
* érzem, hogy ha valamit nagyon akarunk és küzdünk érte, el fogjuk tudni érni
*egyszer úgyis híres ember leszek! :))
*Kulimájsztró egy szellem, aki végig kíséri az életemet és nagyon fontos nekem.
*És amúgy egy tök fura hálóingben írom ezt most... nem is hordok hálóinget...

Javaslom, akinek van kedve, tárulkozzon ki, vagy hasonló. Vagy csak egyszerűen egyen rácpontyot tejföllel.