GBT élménybeszámoló

Múlt szombaton megjártam Budapestet.

A legfontosabb az volt, hogy ha már Pesten járok, elmegyek a kéz sebészetre is, és megmutatom egy speckó orvosnak is a félig levágott ujjamat, hátha mond valami okosat.
Persze hogy mondott, érdemes volt várni rá másfél órát. Kivette a brutál vastag öltéseket és megállapította, hogy tetanuszt nem kaptam. Rögtön postafordultával már repült is felém egy inyekciós tű. Bele a... oda bizony. :)

Szóval nem voltam ott hiába, mert a helyi orvosok hiányosságait pótolta, és szerencsémre, hogy ilyen buzgó mócsing vagyok, nem hetente kötöztettem, hanem 2 naponta, amit ő is elismert, hogy ezt így kellett volna. Még jó, hogy nem minden esetben követem az orvosok utasításait, különben már lehet, hogy leesett volna az ujjam...
A röntgen szerint persze el van törve az ujjam első ujjperce, jól megdaráltam azzal a rohadt (már bocsánat) botmixerrel...
Ne kérdezzétek, hogyan lehet bedugott, áram alatt levő botmixer pengéi közé belenyúlni, közben a másik kézzel elindítani (hogy végképp ne legyen esélyem). Magam sem értem. Talán a kimerültség és a figyelmetlenség okozta... De legalább kitisztítottam jól a túrót a pengék közül. :DDD

Viccet félretéve, nem mostanában fog az ujjam megjavulni, de igyekszem nagyon, mert már elvonási tüneteim vannak! Tortázni akaroook! :)

De nem is erről akartam igazából írni, hanem arról, hogy részt vettem Doki által megihrdetett angyalka játékon, vagyis GBT-n (Gasztro Blogger Találkozó).
Összegyűltünk jó néhányan és megajándékoztuk egymást karácsonyra.

Nekem Lora-t sorsolták, akinek megajándékozása nem kis fejtörést okozott. Ugye magamhoz hűen mi mással készültem volna, mint egy tortával. (Mit nekem levágott ujj!!!:)))
Készítettem neki egy arcképes tortát, amire a blogjának a címét írtam. Remélem, hogy örült neki. Ott nagyon úgy tűnt, mikor átadtam. :)
Igazából aztán jutott csak eszembe, hogy nem is készítettem normális fotót a tortáról, így elnézést a pocsék képekért... mellesleg nem igazán hasonlít a kép, amit festettem, de ezt betudtam annak, hogy nem vagyok a toppon.

Én Zsófakanáltól (legalábbis remélem, hogy nem írtam most ezt félre, mert akkor megüt a guta) kaptam ajándékba egy pár gasztro ajándékot. Nagyon-nagyon örültem mindennek.
Lefotózni az egyik ajándékot már nem tudtam, így csak a netről keresgélve tudom belinkelni, mi is volt az. Egy kanál csokiba olvasztva, amit ha forró tejben feloldunk, forró csokit kapunk. Nagyon praktikus dolog, kisfiammal együtt fogyasztottuk el!
Kaptam még egy halacskás bögrét és egy nagyon jópofa muffinos könyvecskét. Tuti, hogy kipróbálok belőle jó párat és majd felrakom a blogomba!

Ezúton is köszönöm a kedves ajándékokat!

Rengeteg, mások által készített finomságot kóstoltam, és örültem, hogy megismerhettem őket (és a bloggereket is)!

Az est számomra legjobb poénja az volt, mikor Doki és Zsófakanál rámcsodálkozott "nem is tudtuk, hogy ilyen fiatal vagy". Már érdemes volt elmenni. :D
Kitudakoltam, hogy vajon honnan a gondolat. Aztán rögtön hazajövetelemkor megváltoztattam a blogomban a profilképemet és a magamról információkat. (talán túl nyanyás volt??)
Habár még az is lehet, hogy így meg még öregebbnek tűnök... majd fölteszek gyerekkori képet... nah, az sem jó, akkor meg úgy tűnhet, hogy egy gyerek írja a blogot. Vagy nem. Na, majd csak kitalálom.