Hazudok, kicsi kora óta velem alszik. Az új szokása viszont az, hogy először a kisebbik fiammal alszik el, a szobájában levő kutya-ágyában (mármint csak a kutya fekszik a kutya-ágyban), majd olyan 1-2 körül kaparni kezdi az ajtóm, nyüszít, hogy engedjem be.
Aztán helyezkedik az ágyamban... és a fejemre (!) fekszik.... 😳
Nos, nyilván arrébb löki ilyenkor az ember... és ő megsértődve alszik tovább, már szerencsére nem a fejemen.
Jó, tudom tudom, sok mindenki véleménye, hogy ne aludjunk a kutyával, meg ilyenek. Én sem alszom vele, hanem ő akar velem.
Energiám meg most biztos nincs rá, hogy hajnali egykor kutyát neveljek... mindig a "majd holnap" lép életbe... pfff nem tudok kutyát nevelni...
Mai reggel édes kiskutyám halk szemembe, fülembe szaglásával keltem, 8:30-kor (jesszus, ma aludhattam 8 utánig!!!!). Levittem sétálni, nem törődve azzal, ki lát meg. Pedig normál esetben tuti ki nem mennék így az utcára. Egy éjszakai klub elkent sminkes eszkort lánya megirigyelhette volna a ma reggeli sétához való kinézetemet.
ZsömleMorzsa meg csak végeláthatatlanul szagolja a fűszálakat, miközben én elalszom séta közben. Igazából még fel sem keltem. Alvajárva kuytátsétáltatok.
Mondjuk a fűszálak gondos szaglása sokkal jobb, mint mikor macska, vagy kutya ürüléket eszik úgy, mintha az egy Michelin csillagos étterem steak-je lenne...
Feljövök és a gyerekek alszanak!!! Mi történt velük??? Ilyenkor meg szoktam nézni őket, hogy vajon lélegeznek -e még...
Felkelés után egyébként mindkét gyerek agya minden nap nyom egy RESET-et, és mintha nem ugyan ezt csinálnánk 6 hete, elfelejtik a napi rutinunkat.
"Gyerekek, mielőtt bekapcsolnátok a gépeket tudjátok, hogy arcmosás, felöltözés, beágyazás... reggeli után fogmosás és csináljuk a leckét. Addig tudjátok, nem játszunk..."
Itt fontos megjegyeznem, hogy még egész cukin mondom nekik., nyugodt, kiegyensúlyozott anyukaként... és mosolyogva! Hangom ekkor még lágy, szeretetteljes. Ez egy pár óra múlva gyökeresen változik meg... csak mondom...
Túl vagyunk a reggelin,
valamint a házi feladat megírásán (agyrém). Következik a MIIIIIT készítsek ebédre szakasz...
Valami olyat kellene, ami tápláló és nem vagyok tőle a lehető legrosszabb anya... minden nap pizzát csak nem kaphatnak (hahaha, csak viccelek, nem minden nap csinálok pizzát).
Én a mosogatáson és a házi feladat leellenőrzésén kívül ma még nem jutottam el oda se, hogy rendbe rakjam az ágyamat...
Nah, jellemző...
A srácoknak bejelentettem, hogy ma -péntek révén- 1 órától játszhatnak este 9-ig. Természetesen szünetet kell tartani néha.
Életemben nem éreztem még, hogy ennél jobban szeretnének! :O (igen, igen, elgondolkodtató...)
A posta elintézése után nekiállok az ebédnek, amit mindenképpen itthon megtalálható alapanyagokból kell elkészítenem. Megfogadtam, spórolok, így max. 1x járok boltba egy héten ételért. Meg ugye a járvány miatt is jobb, ha minél kevesebbszer megyek emberek közé.
A desszert már megvan, zabpehelyből zabpehelylisztet készítek, amiből palacsinta lesz.
A fő étel pedig ... fú ez eltart még egy darabig...
Nos, saját készítésű sajtkrém leves mellett döntöttem. Mascarpone, főzőtejszín, víz, leveskocka, ömlesztett sajt, valamint reszelt Trapista került bele. Pirítóssal tálaltam. Isteni finom lett!
Az ebéd második részét eléggé gyorsan meg akartam úszni. Így a sült krumpli, hagymakarika, rántott sajt és hús volt porondon...
A palacsinta Isteni finom lett!
Hozzávalók:
- 200 g teljes kiőrlésű zabpehelyliszt (én a kisebb szemű zabpelyhet megdaráltam kávédarálóval)
- 1 ek. finomliszt (elhagyható)
- 1 ek. eritrit (15g)
- 2 tojás
- 400 ml tej
- 1/3 csomag sütőpor (elhagyható)
A hozzávalókat csomómentesre keverjük, majd készre sütjük őket. Vigyázzunk, hogy ne a legmagasabb hőfokon süssük a palacsintákat, mert vastagabbak, mint a normál.
További szép napot! Én most alszom egy pöttyet délután! :D Csak jó ez a karantén... ja, nemis...