Átlagos péntek

A kiskutyánk, ZsömleMorzsa újabb szokása az, hogy éjjelente bejön a hálómba, majd befekszik mellém aludni.
Hazudok, kicsi kora óta velem alszik. Az új szokása viszont az, hogy először a kisebbik fiammal alszik el, a szobájában levő kutya-ágyában (mármint csak a kutya fekszik a kutya-ágyban), majd olyan 1-2 körül kaparni kezdi az ajtóm, nyüszít, hogy engedjem be.
Aztán helyezkedik az ágyamban... és a fejemre (!) fekszik.... 😳
Nos, nyilván arrébb löki ilyenkor az ember... és ő megsértődve alszik tovább, már szerencsére nem a fejemen.
Jó, tudom tudom, sok mindenki véleménye, hogy ne aludjunk a kutyával, meg ilyenek. Én sem alszom vele, hanem ő akar velem.
Energiám meg most biztos nincs rá, hogy hajnali egykor kutyát neveljek... mindig a "majd holnap" lép életbe... pfff nem tudok kutyát nevelni...

Mai reggel édes kiskutyám halk szemembe, fülembe szaglásával keltem, 8:30-kor (jesszus, ma aludhattam 8 utánig!!!!). Levittem sétálni, nem törődve azzal, ki lát meg. Pedig normál esetben tuti ki nem mennék így az utcára. Egy éjszakai klub elkent sminkes eszkort lánya megirigyelhette volna a ma reggeli sétához való kinézetemet.

ZsömleMorzsa meg csak végeláthatatlanul szagolja a fűszálakat, miközben én elalszom séta közben. Igazából még fel sem keltem. Alvajárva kuytátsétáltatok.
Mondjuk a fűszálak gondos szaglása sokkal jobb, mint mikor macska, vagy kutya ürüléket eszik úgy, mintha az egy Michelin csillagos étterem steak-je lenne...

Feljövök és a gyerekek alszanak!!! Mi történt velük??? Ilyenkor meg szoktam nézni őket, hogy vajon lélegeznek -e még...

Felkelés után egyébként mindkét gyerek agya minden nap nyom egy RESET-et, és mintha nem ugyan ezt csinálnánk 6 hete, elfelejtik a napi rutinunkat.
"Gyerekek, mielőtt bekapcsolnátok a gépeket tudjátok, hogy arcmosás, felöltözés, beágyazás... reggeli után fogmosás és csináljuk a leckét. Addig tudjátok, nem játszunk..."
Itt fontos megjegyeznem, hogy még egész cukin mondom nekik., nyugodt, kiegyensúlyozott anyukaként... és mosolyogva! Hangom ekkor még lágy, szeretetteljes. Ez egy pár óra múlva gyökeresen változik meg... csak mondom...

Túl vagyunk a reggelin,

valamint a házi feladat megírásán (agyrém). Következik a MIIIIIT készítsek ebédre szakasz...

Valami olyat kellene, ami tápláló és nem vagyok tőle a lehető legrosszabb anya... minden nap pizzát csak nem kaphatnak (hahaha, csak viccelek, nem minden nap csinálok pizzát).

Én a mosogatáson és a házi feladat leellenőrzésén kívül ma még nem jutottam el oda se, hogy rendbe rakjam az ágyamat...

Nah, jellemző...

A srácoknak bejelentettem, hogy ma -péntek révén- 1 órától játszhatnak este 9-ig. Természetesen szünetet kell tartani néha.
Életemben nem éreztem még, hogy ennél jobban szeretnének! :O (igen, igen, elgondolkodtató...)

A posta elintézése után nekiállok az ebédnek, amit mindenképpen itthon megtalálható alapanyagokból kell elkészítenem. Megfogadtam, spórolok, így max. 1x járok boltba egy héten ételért. Meg ugye a járvány miatt is jobb, ha minél kevesebbszer megyek emberek közé.

A desszert már megvan, zabpehelyből zabpehelylisztet készítek, amiből palacsinta lesz.
A fő étel pedig ... fú ez eltart még egy darabig...

Nos, saját készítésű sajtkrém leves mellett döntöttem. Mascarpone, főzőtejszín, víz, leveskocka, ömlesztett sajt, valamint reszelt Trapista került bele. Pirítóssal tálaltam. Isteni finom lett!

Az ebéd második részét eléggé gyorsan meg akartam úszni. Így a sült krumpli, hagymakarika, rántott sajt és hús volt porondon...

A palacsinta Isteni finom lett!

Hozzávalók:

• 200 g teljes kiőrlésű zabpehelyliszt (én a kisebb szemű zabpelyhet megdaráltam kávédarálóval)
• 1 ek. finomliszt (elhagyható)
• 1 ek. eritrit (15g)
• 2 tojás
• 400 ml tej
• 1/3 csomag sütőpor (elhagyható)

A hozzávalókat csomómentesre keverjük, majd készre sütjük őket. Vigyázzunk, hogy ne a legmagasabb hőfokon süssük a palacsintákat, mert vastagabbak, mint a normál.

További szép napot! Én most alszom egy pöttyet délután! :D Csak jó ez a karantén... ja, nemis...

Cukrászként a karantén idején

Kedves új és régi követőim!

Köszöntelek benneteket az oldalamon. 2009-ben kezdtem el blogot írni arról, hogyan készítek tortákat. Időközben sikerült elvégeznem a cukrász szakmát, világ- és olimpiai aranyérmes cukrász lettem, majd 2018-ban megnyitottam saját Extrém Torta Shopomat Komáromban.

Úgy tűnik, jó gyorsan és tömören összefoglalható ez a 10-11 év.

Ami miatt újra billentyűzetet ragadtam az az a furcsa helyzet, amit soha, senki nem gondolt volna akár még 1,5 hónappal ezelőtt sem. Ez pedig a koronavírus miatt kialakult hihetetlen élethelyzet.

A boltok egy része bezárt, a vállalkozók lassan tönkremennek, rengeteg ember veszítette el a munkáját. Közben a járvány miatt több száz ember hal meg világszerte.
A határokat az országok közt lezárták, az emberek nem utazhatnak, házi karanténokban vannak, home office-ban dolgoznak, a gyerekek nem járnak óvodába, iskolába, az utcán maszkban sétálnak az emberek.

Gyakorlatilag minden a feje tetejére állt.

Van ebben a szituációban azért pár jó dolog is. Mint például, hogy vannak, akik eddig nem sütöttek, most talán megtanulnak, vagy megpróbálnak sütni. Jó, jó, azért nem sarkítom ezt ennyire le, van még pár pozitív hatása is ezen kívül...

Az egész amúgy egy pillanat alatt történt. Bejelentették, hogy az iskolákat és óvodákat bezárják, ami őrült kétségbeesést keltett mindenkiben.
Így természetesen bennem is. Bár van, akikben még most sem, de ezt most hagyjuk...

Nos, senkit nem szeretnék untatni a részletekkel, hiszen ezt mindenki tudja, tapasztalja.

Nekem két kamasz gyermekem van itthon, akik idén nyáron lesznek 14 és 12 évesek. Zseniálisan könnyű velük. :)
Amúgy egyébként tényleg könnyű, kivéve, mikor már 6 hét után, mint egy őrült kócos hajú, vérben forgó szemű vadállat nem lesz belőlem, aki egy kardot von ki és üvölti a hegy tetején: "miért nem tanultok méééég? Miért a YouTube-ot néézitek??? Természetesen a kard azért túlzás, általában csak egy  sodrófa van a kezemben üvöltés közben.
Amúgy ez nem igaz, nem szoktam kimenni a hegy tetejére.

Szóval a karantén (ja, mert amúgy önkéntesen, mellemet verve kitaláltam, hogy mi hárman ezt vállaljuk) egy igen érdekes dolog.

Ja igen, azt elfelejtettem írni, hogy sajnos én legfőképpen a webshopomból és a tanfolyamokból tartottam fenn magam, a torták elenyésző mennyisége nem dobta meg a forgalmat, nem lettem milliomos. Nyilván lehetne sokkal jobban tolnom is, de eldönthettem, hogy vagy csak tortákat készítek és nem látom a gyerekeimet, akik viszont így egyedül lesznek, vagy csak szinte mellék állásban készítek extrém tortákat, ami mellett gyerekeket is tudok nevelni. Szóval a tanfolyamok nélkül, az iszonyat kevés rendelésből még a kisvállalkozói KATA-mat sem tudtam volna kitermelni, így a vállalkozásomat egy időre szüneteltetem.

Karantén, gyerekek itthon online tanulva, én munka nélkül...

Mondhatná most sok mindenki, hogy milliónyi időm van, de nem.

(Jajj bakker... nem tudok így írni... a felettem levő szomszéd eldöntötte, hogy meglátogat s beszakítja a plafonomat....)

szóval...
Jó pár hét karantén után sok mindenre jöttem rá.

1. hogy nem most fogok elkezdeni új recepteket kipróbálni, nincs kedvem sütni... takarítani se nagyon volt az első pár hétben...
2. kétszer annyi étel fogy, mint mikor iskolába jártak a fiúk... nem is értem... mindenki állandóan éhes... én is... szerintem mindenki csak eszik...
3. nem akarok tanár lenni és mindenki menjen a fenébe most rögtön! nem akarok a gyerekekkel tanulni!!!- nyilván ennek ellenére megteszem és úgy csinálok, mintha jó anya lennék...
4. szükségem van nekem is és a gyerekeknek is természetesen egy napirendre...
5. be kell tartani a napirendet!
6. naponta futni járok a srácokkal, valamint szükségem van a napi legalább 7-8 km kerékpározásra. (rájöttem, hogy tök jó bringájuk van a fiúknak)
7. a számítógépezésüket a srácoknak le kell csökkentenem napi maximum 5 órára elosztva. (mondanom sem kell, hogy arra kell még egy ötlet, hogyan viseljem el őket addig, míg nem játszanak és odaülnek elém nyavalyogni, mennyire unatkoznak)
8. ez a pont kicsit csöpögős és érzelmes lesz, de így van és igaz.... átértékelődött bennem rengeteg minden. Az érintés és szeretet ereje... az, hogy a türelemre szükség van, hogy megbecsülhessük, amink van. Rájöttem, hogy az alapvető dolgok, ami a hétköznapokban nem voltak olyan fontosak, most felértékelődtek.
Rájöttem arra is, hogy erősebb vagyok, mint gondoltam... valamint, hogy talán nem fogok becsavarodni, ha még 6 hétig tart ez az egész. Vagy tovább...

Közben bolti fagyasztott pogácsát vásároltam, császár zsemlét, kalácsot... ja igen, mert élesztő már nem jutott. Én minden nap főzöm a gyerekeimnek  (magamnak meg jó a maradék is), így próbálok spórolni. Mert mindenki erre kényszerült.

Esténként viszont őrült jó, hogy összebújunk a francia ágyamon hárman, valamint az a kis lökött kutya, így beszélgetünk, ölelkezünk és szeretjük egymást.

Annyi tortás és nem tortás tervem volt erre az évre!

Jövő héttől gondoltam rá, hogy előkészülök a karantén utánra, új workshop-okkal, új tortákkal, videókkal... még meglátom. De teljesen át kell terveznem mindent.
Mert csak az extrém tortákból nem fogok tudni semmire sem jutni sajnos. A termékeink luxus termékek lettek, ami azért egyébként nagyon imponáló, de sajnos ebben a helyzetben nincs akkora szükség rájuk.
Tervezem egyszerűbb, sokkal kisebb torták készítését, valamint pár különlegességet.

Remélem, nem voltam túl hosszú és unalmas, mert receptekkel és fotókkal visszajövök még!

Puszi mindenkinek, vigyázzatok magatokra!