2014. november 17.
Még 3 napom van a luxemburgi világbajnokságig. Mert megyek a Világbajnokságra! :))
Mindenféle fura gondolatok kavarognak bennem. Ma van az első nap, mikor izgulni kezdtem. Még hátra van néhány finomítás a munkámon, de remélem, hogy szerdán már csak a pakolás részére kell csak koncentrálnom.
Az egész amúgy olyan nekem, mintha nem is velem történne mindez. Nem tudom, voltatok -e már olyan helyzetben, hogy egyszerűen csak megtörténnek veletek a dolgok.
Nem tudom miért, vagy hogy, de érzem, hogy ott kell lennem.
Voltak olyan részletek a versenymunkámban, amit magam sem értek, hogyan tudtam elkészíteni. Mert mikor megláttam a képet, mondtam magamban, hogy képtelen lennék ezt megfesteni. Aztán kb. 4 óra múlva a kezeim közül kikerült az, mit az elején nem gondoltam volna, hogy megfestek.
Feszegettem a határaimat, mégis olyan játszi könnyedséggel készültem el, hogy még volt időm a családra is. Emellett a vége felé sajnos azt éreztem, hogy a gyerekeimmel nem voltam túl türelmes, és nagyon sajnálom ezt. Mert semmiféle világbajnokság, de komolyan, semmi nem lehet fontosabb náluk! És én ezt elfelejtettem.
De bízom benne, hogy ők megértőbbek és türelmesebbek velem, mint én velük. (azt hiszem, ha ma hazajönnek a suliból és az óvodából, jól megdögönyözöm őket)
Ma, a kisebb feszültség hatására már eltörött nálam is a mécses. Túl sokat várok magamtól. Pedig azt gondolom, -és valóval ezt is érzem- hogy eljutni egy világversenyre, ráadásul szponzorok segítségével, nagyon nagy megtiszteltetés.
Nagyon nagyon remélem, hogy méltó vagyok rá.
2014. december1.
Már túl vagyok a versenyen és az azt követő mindenen. Eltelt a világverseny óta 1 hét és én még mindig nem hiszem el, hogy aranyat hoztam haza. Ma van az első nap, mikor végre csak magammal tudok foglalkozni. Mert persze, a gyermekünk beteg lett, mire hazajöttünk a férjemmel Luxemburgból.
(de erről később)
Visszatérve a készülődéshez, annyit mondhatok, hogy ilyen alaposan, gondosan életemben nem pakoltam el még semmit sem, mint a versenymunkám minden egyes részletét. Soha nem értettem, hogy egy verseny helyszínére hogyan kerülnek ki a munkák.
Most már tudom. :)
Tegyünk annyit az egész történethez hozzá, hogy fogalmam sem volt, hogy hova megyek, kik lesznek ott, mi is ez a világbajnokság. Tudom, ciki, de mivel előzőleg szinte semmit nem lehetett olvasni róla, csak a csapatok indulásáról, így az egyéni indulókról nem tudtam semmit.
Pedig nagyon jó lett volna tudni, mi vár ott ránk! Mivel augusztusban lejárt a határidő a nevezésre, így én október 29-én, mikor megírtam az e-mailt a szervezőknek, hogy mennék, úgy éreztem, lecsúsztam az egészről. Pedig már előző évben erről beszélgettünk többen, hogy mennünk kéne a VB-re! Még aznap, 1 óra múlva kaptam az e-mailt, hogy van egy hely 22-ére, ha az jó. (A verseny 5 napos, minden nap más versenyzők versenyeznek.) Hogy a frászba ne lett volna jó! Jajj, de akkor turbó sebességgel dolgozni kell! 3 hetem volt a munka elkészítéséig.
A világbajnokság, amire mentem pontos neve a következő volt: EXPOGAST CULINARY WORLD CUP.
Vagyis kulináris világ kupa.
A jelentkezés 65 Euro befizetésével történt, amit előzőleg kellett átutalnunk a szervezőknek. Ezután a vatel.lu oldalon megjelent a jelentkezők közt a sorszámom és a nevem.
A versenyen részt vett a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség magyar válogatott csapata is. Hideg- és melegkonyhai munkával készültek az országok, amit az ott, helyszínen felállított látványkonyhában kellett elkészíteniük.
 |
| Petrezselyem Adrienn bujkál... :) |
Egy nap egyszerre 6 ország főzött, sütött. A csapat tagjainak nevei
ITT fel vannak sorolva. (rákattintva megtekinthető)
Versenymunkájuk során mind a 30 válogatottnak el kellett készítenie egy
összetett, több feladatsorozatból álló hidegkonyhás díszasztalt; majd
pedig egy másik napon, élő munka során, egy háromfogásos fine dining
menüt 105 főre, melyet a világ minden tájáról érkező vendégek
kóstolhattak meg a nemzetek éttermében. A kiállítás és verseny fő pontja a Nemzeti Válogatottak melegkonyhás versenye.
Minden
nap 6 csapat mutatta be melegkonyhás menüjét. A magyar csapat rögtön az
első napon 2014. november 22-én mutatta be 3 fogásos ételsorát, még
pedig olyan országok mellett, mint USA, Anglia, Wales, Spanyolország és
Románia.
Bővebben a menüről és egyébről olvashattok:
ITT.
Íme a magyarok névsora, akik részt vettek különböző kategóriákban a versenyen és az elért eredmények:
Magyar Nemzeti Válogatott -2 bronz érem
Magyar Nemzeti Katonai csapat -ezüst érem
Békés Megyei Culinary Team- Ezüst érem
D2 cukrászati artisztika:
Erdős Hanna – 2 Arany érem
Tóth Annamária -1 Ezüst és 1 Bronz érem
Varga Zsuzsanna -Diploma
Tóth László - Bronz érem
Kiss podmaniczky Krisztina -Arany érem
D1 szakács artisztika:
Ambrus György Krisztián – Arany érem
Berki Zsolt – Arany érem
Patkó Károly - Ezüst érem
Magyar Szabolcs Arany érem
Cukrászat:
Takács Bernadett – Bronz érem
Culinary art:
Szabó Csaba - Bronz érem
Németh Tibor - Bronz érem
Gajdán Antal Bronz érem
Borda Attila 2 Bronz érem
Gajdán Attila - Ezüst érem
Rékási Tibor - Ezüst érem
Mezei Zoltán - Bronz
De ne rohanjunk ennyire előre!!!!
Visszakanyarodva az élményeimhez:
Ki kellett találni, hogyan lesz pénz erre az egészre. Mivel egy világbajnokságra elmenni nem abban rejlik, hogy mennyi a nevezési díj. Mert mint látjátok, nem olyan vészes 20,000 ft-ot kifizetni. Az utazás (1100 km) és az ott tartózkodás volt nagyon sok.
A szponzorok is hihetetlen támogatással és kedvességgel fordultak hozzám. Vagyis miután megkerestem őket, valahogy minden olyan egyszerűen ment. Mintha el lett volna minden tervezve előre. Fantasztikus megélnem, hogy ennyien segítettek mindenféle szó nélkül. Köszönöm Nekik!
Először az IREKS Stamag támogatott, majd az önkormányzatnál a Polgármesterrel, Dr. Molnár Attilával beszélgetem és biztosított róla, hogy anyagiakban támogatják a kiutazásomat.
A Tortissimo.hu smartfelx flower virágmasszát, airbrush festékeket és festékfilcet küldött nekem, a Honda Komfront Komárom pedig megelőlegezte nekem a kiutazás költségét. A Matrica Factory ingyen rányomtatta a szponzoraimat a kabátomra, valamint egy nagyon szép saját logóval ellátott póló matricát kaptam!
Egy különleges, keményebb K2 tortaburkoló anyagot használtam a munkám során, amit Illés Gergőtől kaptam. Ez az anyag csak Szlovákiában van forgalomban, FK2 névre hallgat.
Szóval minden nagyon simán ment. És nagyon hálás vagyok ezért!
Az ötletet, -hogy Újházi tyúkhúslevest készítsek cukorból- anyukámmal sikerült kitalálni. Ő mondta, hogy ha már húslevet szeretnék készíteni, akkor legyen valamilyen magyar. És milyen jó ötlet is volt! Hiszen egy világversenyre kell vinni valami hazait.
Aztán jöttek a további ötletek, hogyan valósítsam meg mindezt. Mert csak egy asztalra lerakni a kellékeket nem ütős. Oké, akkor legyen egy konyharészlet! De ezt hogyan valósítsam meg? Vettünk 3 habosított PVC lapot, amiket összeszerelve kaptuk a következőt:
Elterveztem, hogy a csempét a falon, de még a konyhapultot is cukorból készítem. Közben Magyar Szabolccsal és Varga Zsuzsival folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, akik szintén egyéniben indultak a világbajnokságon.
Szabi titokban megmutatta a munkáját (mert ugye neki már készen volt), és egy részlete nagyon megfogott. Ekkor találtam ki, hogy csinálok az egyik falra én is egy tégla részletet.
Mikor a versenymunkámmal elkészültem, jött a csomagolás. Némótól tanult módon rögzítettem és csomagoltam mindent, nehogy eltörjön valami.
A konyhai részletet szerencsére előre bepróbáltuk, ami a 70 cm-es magassága miatt, éppen hogy befért a kombi kocsinkba. :)
Nagyon sokat segített a férjem és az apósom, akik mérnökileg kitalálták és megvalósítottak, hogy a "konyha" ne mozogjon. Fa lécekkel "összekötötték" az egyes oldalakat, így nem volt esély arra, hogy mozogjon az építmény.
Házi áldást is festettem, amiből 2 lett. Mert az elsőt úgy festettem, hogy nem bíztam abban, képes vagyok bonyolultabb festésre. A végeredmény viszont csodás lett. Az első változat értelem szerűen a kukában landolt.
 |
| Házi áldás első verzió....elvetve |
És akkor most jöjjenek a munkám további részletei:
 |
| Nagyonkészvagyokmegfáradtis selfie |
Ezek után, mikor elkészültem mindennel és szépen bepakoltunk mindent, 20-án reggel elindultunk...
Elég sokkoló látvány volt a GPS-en nézni, hogy van még hátra 1100 Km...
A szállásunk szuperjó volt, nagyon szerettem. Kicsi, de éppen elég aludni.
21-én volt a regisztráció, este pedig a nyitóünnepség. Volt egy kis időnk, hogy átugorjunk az Auchan-be, ahol egy-két Euro-s szépségeket vásároltam!
Megérkeztünk, majd a regisztráció során (ami hatalmas sorban állás után történt meg) megkaptuk az 5 napra a belépő kártyáinkat, autó parkolónkat, térképet és minden tudnivalót a versenyről.
A nyitó ünnepség délután 6-kor kezdődött. 5-kor gyülekeztek a csapatok is. Ott ismerkedtünk meg a magyar versenyzőkkel is.
Hatalmas show keretén belül nyitották meg az ünnepséget.
Másnap reggel 5-től 8-ig lehetett elhelyezni a verseny munákat. Mikor bementünk, láttam, hogy már van, aki a karamell szobrát forrasztgatja, mert kettétört.
Én egész megérkezésünk óta nem mertem megnézni, hogy épségben megérkezett -e a munkám, egyszerűen bíztam benne, hogy minden rendben lesz. Így is volt.
TRADITIONAL HUNGARIAN GASTRONOMY "Újházi tyúkhúsleves" all made by sugar...
A Luxemburger Wort napilap fotósa fotóz. Nagyon tetszett nekik, hogy belecsempésztem az újságot a munkámba.
Díjátadó ünnepségen Magyar Szabolccsal és feleségével:
 |
| Magyar Szabolccsal |
Szenzációsan éreztem magam, és mérhetetlen boldogság, hogy a nemzetközi zsűri összes tagja odajött hozzám gratulálni. Igazából azt sem tudom, mit kell ilyenkor írni, mondani...
A mezőny nagyon erős volt, hihetetlen alkotások születtek! Bámulatos ez a világ, én teljesen a hatása alá kerültem!
Gratulálok az összes magyarnak, aki részt vett a versenyen! Legközelebbi cél az olimpia!
A versenymunkákról és az egész rendezvényről a következő bejegyzésemben írok, mivel annyi kép van.
A sajtóban és a médiában megjelent cikkeket itt olvashatjátok az alábbi linkekre kattintva:
Forrás rádió:
Kisalföld napilap
24 óra
Luxemburger Wort:
