Főleg, hogy minden sós után kell egy kis édes is... legalábbis nekem...
A baj, hogy én világ életemben küzdöttem a kilókkal. Akkor is, mikor nagyon vékony voltam. Érdekes jelenség, hogy az ember 67 kilósan és 52 kilósan is fogyókúrázik. Ami igazából nem is mondható normálisnak.
A magasságom 163 cm, de én állandóan dagadtnak látom magam. Meg kell, hogy mondjam, az utóbbi időben tettem is érte, hogy annak is nézzek ki. :)
Igaz, 67 kilósan még nem vagyok igazán daginak mondható, mégis én ezt borzalmas deppresszióban élem meg.
A blogom azért is írom, hogy mindent ki tudjak magamból írni, még a marhaságokat is.
Ő az enyém, és azt teszek vele, amit csak akarok. :)
Ezért is indítom útjára a kilókat, mert menniük kell! És mert...
ÚÚÚgy vágynék egy olyan képre magamról, hogy ilyen volt:
 |
| kép: Innen |
 |
| Kép: Innen |
Mostanában a férjem figyelmeztetett arra, hogy amint nő a siker az életemben, nekem annál jobban összemegy az önbizalmam... (ha már a fenekem nem megy össze, legalább ez)
De tényleg... nem tudom mitől van ez, de én is így érzem. Valahogy sokkal nagyobbak lettek az elvárások magammal szemben, és a saját magamnak nem megfelelés az önmagammal való elégedetlenség depresszióhoz vezet.
Hiszem, hogy a "kövérségemnek (vagy vélt kövérségemnek) köze van ahhoz, hogy elégedetlen vagyok a munkámban is.
Mivel nem érzem magam komfortosan a bőrömben, így arra az elhatározásra jutottam, hogy lefogyok. Háháháááá, magam sem hiszem el, hogy ezt leírtam. Ez lesz körülbelül a századik próbálkozás a Balu születése óta.
Kívánom, hogy minden velem együtt érző nő lelkileg összefogjon, és adjunk erőt egymásnak, hogy sikerülhessen, hiszen csak rajtunk múlik, mennyi ételt és kalóriát viszünk be a szervezetünkbe!
Segítségképp megpróbálok egy-két olyan édességet kipróbálni, ami nem árt és ezt megosztom majd veletek.
Mert egy kis bűnözés nem árt, kell a léleknek! :)
2 hete pontosan... 2 hete kezdtem a diétát, előírt étrend szerint. 67, valamennyivel kezdtem. Most 65 kiló vagyok.... kitartáááás!!! :)
