Mézeskalács díszítés gyerekeknek

 

A gyerekek csodálatosak! Nagyon szeretek velük foglalkozni, együtt kézműveskedni.

Karácsony közeledvén mézeskalácsokat kezdtem el gyártani. Nem írókával vagy glazúrral, hanem K2 tortaburkolóval, hogy megrövidítsem az időt, kihagyjam a száradást.

Amúgy is tortákat készítek, vagy mi. Ez talán jobban is fekszik nekem, mint írókázni. :) (de csak azért is meg fogom azt is tanulni)

Ebből adódott, hogy úgy döntöttem, adok egy kis szeletet a jövő cukrászainak! :) Gyerekek jöhetnek hozzám és együtt díszíthetünk mézeskalácsokat!

Remélhetőleg megszeretik a díszítést, kiélhetik kreativitásukat, és a sok-sok tortadíszítő kütyüt hasznosítani tudják csodaszép mézeseik díszítéséhez.

Mutatok egy kis részletet a gyerekek díszítéséről:

A gyerekek által készített mézeskalácsok:

Várom a gyermekeket szeretettel, Komáromban!

krickykonyhaja@gmail.com
+3670/673-4606

Marcipán bébi szilikon fomrából

Ha ezeket a marcipánból készült bébiket valaki meglátja, kétféleképpen reagál. Vagy nagyon tetszik neki, vagy nagyon morbidnak tartja.

Én sokat szenvedtem azzal, hogy megformáljak kézzel egy ilyen édes kisbabát. Erre pár évvel ezelőtt láttam, hogy van egy szilikon forma, amibe egyszerűen belenyomják a marcipánt és már kész is a baba!
Ez felháborító! Miért kellett nekem órákon át ezzel a dologgal szenvednem, ha 5 perc alatt tökéleteset lehet készíteni? :))))
Nesze neked kreativitás! :)
És mégis... odáig vagyok érte! Pár hete Szlovákiában jártam, Surányban. Ott vettem 15 Euróért egy ilyen szilikon bébi formát.

Meg kell súgnom, hogy nem akármilyen anyaggal és nem akárhogyan lehet szép babát készíteni belőle. Mindenképpen marcipánt ajánlok hozzá.
A festéssel is el lehet rontatni nagyon!

Így arra gondoltam, hogy készítek fázis fotókat, hátha segíthetek nektek is!

Az eszközök: A szilikon forma, marcipán, kakaópor és egy kis céklapor alkohollal higítva.

Gyúrjuk át a marcipánt.

Majd kisebb darabokat csípve nyomkodjuk bele.

Nyomkodjuk bele még jobban a tenyerünkkel a marcipánt.

Én egy kicsit be szoktam tenni a mélyhűtőbe, hogy ne deformálódjon, mikor kiveszem. Ez kb. 2 perc.

kivettük a szilikon formából a marcipán babát, következhet a festés.

Használjuk természetes színezéket, kakaóport.

A hajlatokat porozzuk be ecsettel és dolgozzuk el óvatosan, hogy ne legyen túl sötét.

Egy vékonyabb ecsettel, alkoholba mártva az ecsetet, fessük meg a baba szemének vonalát.

valahogy így...

A kakaóport használhatjuk a baba hajának megfestéséhez, porozással. Bánjunk vele óvatosan, a felesleget fújjuk le róla.

Az alkohollal oldott cékla port (lehet helyettesíteni mással) az arcpírhoz használjuk. Ne legyen túl erőteljes a szín, inkább legyen "vizesebb" az ecset.

Megfestjük az arcát, majd tiszta alkoholba mártva az ecset végét eldolgozzuk a színt, hogy természetesebb legyen. Érdemes a kicsi száját is megfesteni ugyan ezzel a színnel.

Készen vagyunk, már csak egy pelus hiányzik róla. :)

Én mézeskalácsra helyeztem. Készült kislány és kisfiú változat is. Az emberek imádják! :)

Az tény, hogy eszméletlen élethű ez a baba és rendkívül megrövidíti az elkészítési időt.

Mint azt már írtam, én próbálkoztam saját kezűleg is elkészíteni egy babát. Volt olyan is, hogy süthető gyurmából, amit később elajándékoztam az orvosnak, akinél szültem Balukát.
Megmutatom, az milyen lett. Igaz, ezzel közel 1,5 órát büngyürkéztem, mire elkészült. :)

Én úgy gondolom, hogy lehet, hogy megölik ezek a szilikon formák a kreativitást, mégis lehetőséget adnak olyanoknak is szuper dolgokat alkotni, akiknek kicsit kevesebb a kézügyességük. :)

Nem volt buta, aki kitalálta, na. :))

Airbrush kurzus Decemberi kedvezménnyel

Fejlődök? De hova?

Sokan kérdezik, hogy hogyan kezdtem el tortákat díszíteni, mióta vagyok cukrász, és hogy az vagyok -e stb...

Nagyon meg szoktak lepődni, mikor elmesélem, hogy 3,5 évvel ezelőtt, vagyis 2009 nyarán készítettem el életem első, marcipánnal burkolt tortámat.

Kérdezni szokták még azt is, hogy mennyi idő, míg idáig eljutok és hasonlók. Ez annyira változó! Mivel soha ne másokhoz, hanem önmagunkhoz viszonyítva kell néznünk a változást!

Bízom benne, hogy fejlődök, hiszen a kitűzött céljaim nagyon-nagyon magasak (mondjuk ha én vagyok 163 cm, akkor a céljaim köbö 9000 m).
Azt gondolom, hogy minden csak elhatározás és sok-sok gyakorlás kérdése.

Természetesen mindenki ismeri a saját korlátait, így én is tudom, hogy soha nem fogok olyan tortákat készíteni, mint Ron Ben Israel, tele csodás, élethű virágokkal.

De azt hiszem, nem is az a cél, hogy hasonlítsunk valakire, vagy utánozzuk a másikat. A legjobb és legfantasztikusabb dolog, ha valaki megtalálja a saját útját és azt járja.

Segítségképp (és önbizalom növelésként) elmesélem és megmutatom, hogyan kezdtem.

3,5 évvel ezelőtt Margit2 honlapján fedeztem fel óriási dolgokat a torta készítés és díszítéssel kapcsolatban.
Először Edit tortasulijába nézegettem be, ahol eszméletlen sokat segítettek nekem, és ott leltem meg Kiskuktát is.
Kiskukta hatására kezdtem el blogokat olvasni, majd 2010. január 28-án elindítottam életem első blogját, a Kricky konyháját... persze, akkor még csak ilyen idétlen nevet adtam neki... ma már tuti nem konyhája lennék... :)

Edit tortasuliját érdemes megnézegetni, rengeteg hasznos tanácsot találtok benne!
Ma is hálás vagyok neki, hogy elmondták önzetlenül azokat a dolgokat, amiket kérdeztem.

Mutatok egy-két tortát (lehet, nem kéne) az elsők közül.

Első tortáim egyike...nem győzöm hangoztatni, hogy milyen fontos a fényképezés... nézzétek a banán héjat, milyen csodaszépen virít! háháháááá

Lehet fennhangon nevetni! Főleg, hogy a Hello Kitty fekete részét alkoholos filccel rajzoltam meg, fekete festék híján! :DDD (természetesen azt nem ettük meg)

Nos, a következő alkalmakkor már próbáltam szebbre venni a figurát.. vagyis a torta kinézetét. Kiskukta kakaós házi fondantját készítettem el.
Hűűűha, már a fotózás is egy extrémnek számító beállítás. :)

És aztán eljött egy új időszámítás. Megkaptam az airbrush-omat.
Egy steak tortát szerettem volna elkészíteni...

Összehasonlítás képen íme egy steak tortám napjainkból:

Talán pár év múlva majd a mostani képeken fogok nevetni... vagy ha nem is nevetni, de látni fogok egy változást, ami pozitív irányba halad...

Néha jót tesz, ha számot vetünk, átértékeljük a dolgainkat.

Nem szoktam számokkal foglalkozni, statisztikákat bújni, mégis azt hiszem, hogy amikor áttekintem nagy ritkán ezeket, talán mondanak valamit...

Önbizalmat adnak, mert nem vagyok sokszor biztos abban, hogy jó, amit csinálok, hogy érdekes, vagy különleges.
Pedig nekem ez nagyon fontos, hiszen kislány korom óta különleges szerettem volna lenni...

A blog oldal letöltése 2010. március óta...968,457... Kiláncszázhatvannyolcezer????????? ezt nem is láttam még...
Átlagban naponta 1300-an látogatják meg a blogom.
Van 296 követőm.
A facebookos oldalamat 1058-an like-olták, 408,183-an vannak, akik látogatták a Kricky konyhája facebook oldalt...
Ezek akkora számok, amiket magam sem értek... mert tulajdonképpen én csak csinálom a dolgom... tortákat készítek, festek és nagyon jól érzem magam ebben!
Remélem, a ti örömötökre is!

Kricky

Vizsla kutya torta

Rengeteg kutyus képet nézegettem az interneten, hogy felderítsem, hogyan is néz ki egy vizsla kutya. Mindig hosszasan tanulmányozom az állatokat, mielőtt megformálnám őket tortából.

Azért érdekesség képen meglesem azokat a képeket is, amik tortából készültek és hasonló a téma választása. De másolni tortát nagyon nem szeretnék, és egyedi akarok maradni még mindig, így azok csak inspirációknak jók.

Viszont megfogott egy torta, ami szintén vizsla kutya torta volt.
A facebookon Kabelik Andi készítette. Ritkán fordul elő velem, mikor így oda tudok lenni egy tortáért (minden nagyképűség nélkül), de ez a torta nagyon megfogott. Különösen a kutyus szeme, ami nagyon élethű. Az adja meg az életet.
Nos, elismerem, hogy ha valaki ügyes, ezért is teszem be a képet... :) Nem kértem rá engedélyt, így elnézést, ha mégsem használhattam volna fel... 

Fontosnak tartottam én is, hogy a szem részre aprólékosan kitérjek, hiszen ha azt elrontjuk, már nem is ér semmit az egész (szerintem).

Úgy fújtam le ismét a tortát festék szóróval, hogy a szemeit letakartam, majd a végén a takarást levéve, ecsettel festettem szemet, tekintetet.

Nem szokott velem ilyen előfordulni, de rendesen megfájdult a szívem, mikor ránéztem a kutyusra... Ez a kutyu azt kérdi: "ugye nem fogtok bántani"? Tiszta hülye vagyok, tudom... Néha már nem is tortaként tekintek egy-egy alkotásomra...

Remélem, örömet tud majd szerezni az egy éves kislánynak, akinek készítettem ezt a tortát!

Minden esetre Baluka nagyon összebarátkozott vele... :)