A karamell tanfolyam óta nem nagyon nyúltam húzott cukorhoz. Most mégis úgy gondoltam, hogy ezekhez a tortákhoz az passzol.
Adott volt egy 3 éves, csodás hercegnő kisasszony, és egy 36 éves barátnő, akik mindketten szeretik a csillogást, a szépet.
Első körben egy hobby boltban jártam, mikor megláttam ezeket a csillogó strasszokat.
Sorban vannak összekötve, így nagyon szépen fel tudtam őket ragasztani (öntapadós a hátuljuk) egy szatén szalagra.
Ezt tekertem a torta köré mindkét esetben. Egy gombos tűvel rögzítettem a végét (ilyenkor kifejezetten felhívom mindenki figyelmét arra, hogy nehogy megegye a gombostűt, mert még kevesen jutottak el odáig, h sérülés nélkül megtegyék ezt).
Nos, nekikezdtem karamell virágokat gyártani (ez volt a harmadik normálisabb próbálkozásom, ami virággal végződött) M@rtival.
Ja, mert közben eldöntöttük ketten, hogy átjön hozzám, és bohóckodunk egy kicsit a húzott cukorral. Összedolgoztunk. Ő szirmokat húzott, mintázott, én pedig összeillesztettem őket, és virágot formáztam belőlük... kesztyűt égetem, stb. :DDD
Egész szép eredményt értünk el szerintem. Ahhoz képest, hogy azt hittem, már elfelejtettem mit is mondott Némó a karamell kurzuson. :)
Amikor a torta végül elkészült, furcsa kettős érzés fogott el. Oké, hogy szép lett a torta és elegáns... de ez egy 3 évesnek???? Mit fognak szólni???
Aztán eszembe jutott Lengyel Józsi egyik tortája, amit egy kislánynak készített, és csodás hatása volt a karamellnek, hiába kislány kapta. Így megnyugodtam.
Végül is Amira 3 éves, és olyan igazán csodás, habos kislány (nem úúúgy habos, na). Mivel nekem 2 fiam van, így különösen megőrülök az ilyen csajos dolgokért. Kiélem magam benne.
Elképzelem, hogy milyen jó volna egy kislány... no, de tudom, hogy harmadszorra tuti iker fiúkat szülnék, és el is hesegetem az gondolatot..
Na azt hiszem, újra elkalandoztam.
A torta csodásan nézett ki az ünnepelttel, főleg, hogy teljesen spontán egy hasonló színű virág lett tűzve a ruhájára, mint amit karamellből formáztam neki.
Az összhang legalább megvolt. :)
A töltelék túrós-tejbegrízes volt, amit beoltottam egy kis erdei gyümölccsel. Tejszínhabbal lazítottam meg, hogy ne legyen a piskóta között túl fojtós. A reszelt citromhéj csak emelte a túró ízét a krémben.
Ez egy egészségesebb vagy legalábbis diétásabb változat amúgy, mert barna cukorral és mézzel édesítettem.
Recept:
Készítsünk tejbegrízt 1 liter tejből, 8 ek. búzadarából, barna cukor hozzáadásával (ízlés szerint).
Hűtsük ki.
Tipp:
Tepsibe kiterítve hamarabb hűl, és ha egy folpackot ráterítünk úgy, hogy teljesen rányomkodjuk, majd kis hústűvel (vagy bármi mással) kiszurkáljuk, nem lesz bőrös a teteje egyáltalán. Ez egy nagyon jó megoldás amúgy a pudingoknál is. Köszi M@rti! :))
Mikor a tejbegríz kihűlt, keverjük jól el 250 gramm krémes tehéntúróval, reszelt citromhéjjal, és mézzel. Ezután tejszínhabot forgassunk hozzá óvatosan (mennyisége kb. 400 ml), és végezetül 1 csomag feolvasztott, nem túl forró zselatint csorgassunk bele.
A következőképpen töltsük be a tortánkat:
Tortaformába téve töltsük be a tortánkat!
Piskóta, rá a fél adag krém.
Kanállal, vagy késsel kis vájatokat képezzünk a krémbe, amikbe az előzőleg barna cukorral megfőzött, leturmixolt, leszűrt erdei gyümölcsöket (vagy bármilyen más gyümölcsöt) belecsurgatjuk.
Utána jöhet a következő piskóta lap, majd a krém másik fele és ugyan így a résekbe öntsünk a gyümölcsből. Végezetül jöhet a piskótalap.
Hűtőben dermesszük legalább egy éjszakán át. De ha nagyon sietünk, akkor a mélyhűtőbe téve 2 óra alatt kellően megdermed.
Amira tortájának másik változatát epres-habos változatban készítettem el, Gyöngyike barátnőmnek.
Egy kicsit azért változtattam a külsőn, de nagyjából hasonlóképpen díszítettem.
