Videó a blog szülinapomról

Drága bátyusom elkészítette, összevágta a videót a blog születésnapomról. (puszipuszipusziii)

Miközben néztem, ismét átéreztem, milyen jó volt veletek ünnepelni, és megismerni sok mindenkit. Még egyszer köszönöm, hogy eljöttetek, a sok segítséget és a rengeteg finomságot!


És íme a kedvcsináló, hogy a következőre mindenképpen ott legyél (akik pedig ott voltak, hogy mindenképp újra eljöjjenek):

Eper alakú epertorta

Ez egy érdekes megoldása az eper tortának. :)

Először én Farkas Vilmosnál láttam ilyet, habár az én fantáziámat is megmozgatta már ez a kivitelezés régebben. De csak most jutottam el addig is, hogy elkészítsem.
Farkas Vilmos Eper tortája megtekinthető: ITT.

Két, lapos tepsiben nagy lap piskótákat sütöttem, majd elvágtam őket. Megtöltöttem turixolt eperből készített krémmel, amit kevés tejszínhabbal kevertem össze. A végeredmény nagyon finom lett.
Dermesztettem a hűtőben egy éjszakát, majd másnap megfaragtam a tortát eper alakúra.

A vajrémet a cukrászdában tanultak alapján próbáltam elkészíteni.
Cukorszörpöt készítettem (ahány dl víz, annyiszor 10 dkg cukor sziruposra főzve), lehűtöttem, majd ezt adtam hozzá a habosra kevert puha vajhoz (bio pálmavajat használtam). Jól kikevertem az egészet és ezt kentem a torta köré, a cukormassza alá.

Ezután burkoltam a tortát fehér színű cukormasszával, és kis pöttyöket szurkáltam a felületére.Air brush-al pirosra fújtam, a kis lyukakba sárgára színezett vajkrémet nyomkodtam habzsákból.Gondoltam, ne legyen teljesen szabályos alakja, hiszen az igazi eper sem szabályos...ezért ilyen... áh, dehogyis, csak elbénáztam. :DDD de erre viszont nagyon jól lehetne fogni. ;)

Már csak a zöld levelek hiányoztak. Ebben "segédkezett" nekem Balu kapitány. :)
És íme, az Eper alakú Epertorta:

Rózsás

Ez volt a másik torta, amihez egy időben készítettem a piskótát a Thomas-os tortával.
Itt sorakoznak a piskóták...

Csak annyi volt a kikötés az egyik barátunk részéről, hogy a munkatársának vinné, aki középkorú, nő, és .... ja, ennyi.
"Mindegy milyen, szép legyen."
Ez a legjobb, mert ilyenkor kiélhetem a vágyaimat, olyat készíthetek, amilyet akarok. :) no persze azért figyelembe vettem, hogy középkorú nő a szülinapos, így a nőcisebb torta-gondolataimat vettem elő, nem az extrémebb ötleteimet. :)
Meg is lepődtek volna egy kutya tortának, vagy egy levágott kéz tortának... hűűű, milyen elvetemült ötletek bujkálnak a fejemben... :)

Térjünk vissza a virágos tortához.

Letisztult, kifinomult, elegáns tortát álmodtam meg. Igazából nem ez volt a végleges elképzelésem, de van, hogy menet közben alakulnak ki a dolgok.
A torta hasonló tölteléket kapott, mint aThomas torta.
Mikor bevontam fehér burkolómasszával, megnézegettem a szalagjaimat, hogy melyik illene inkább hozzá.
A világosabb rózsaszín mellett döntöttem.
A rózsákat házi készítésű fondantból formáztam kézzel, előző nap. Azért használtam házi fondantot, mert sokkal hamarabb kiszárad, mint a bolti.

A torta alátéteket is saját magam szoktam mostanában készíteni, mert elég nagyok a tortáim, és amúgy is el kéne mennem a Bakóhoz olyan arany színű alátéteket venni... mert már csak kicsike méretem van.

Mikor már végre befejeztem a tortát, valahogy nem tetszett... üres volt. Így még egy kis kiegészítés...
és a végeredmény:

Thomas torta készítése

A cukrászüzemben érdekes dolgot láttam, gondoltam kipróbálom, úgyis idő hiányában több piskótát szerettem volna egyszerre sütni. A villannyal való spórolás már csak másodlagos dolog.
Két tortához kellett ugyan akkora piskótát sütnöm, és csak egy tortaformám van. A többi mind más méretű.

Igazából ezt a technikát akkor szokták használni, mikor laponként sütik a piskótát, mert tortakarikában nem sülne át rendesen, összeesne (pl. Eszteházy diós piskótája).

Két nagy tepsiben eloszlattam a már megszokott piskótám tésztáját, és a maradékot pedig a kapcsos tortaformába tettem. Együtt sütöttem, meg mindet annyi időkülönbséggel, hogy a második tepsi piskótatésztát az első megsülése után tettem be sülni.

Miután kihűltek, csak akkor vettem le róluk a sütőpapírt.A tortakarikával szaggattam mindkettőből 1-1 lapot, majd a fennmaradt részeket összerakva ismét kijött belőle 1 lap.Ez a lap került középre, a krém összetartja annyira, hogy nem is észlelhető, hogy két részből áll.

A lapokat csoki ganache-al kentem meg vékonyan, majd csokikrémet habzsákból körkörösen nyomtam rá. Én így sokkal egyenletesebben tudom betölteni a tortáimat. Egy lapos késsel elsimíthatjuk a felületét.
Kívülről csoki ganache-al kentem körbe a tortát, majd K2-vel bevontam.
Egy nagy kartont kör alakban kivágtam, és ráragasztottam fóliát, majd erre tettem a már fehérrel bevont tortát. Körben zöldre festett masszát szabtam ki úgy, hogy teljesen eltakarja az alátétet.
Egy papírlapból kivágtam felhő alakokat, majd segítségével kék felhőket fújtam festékszóróval a tortára.

Általában egy-két nappal előre dolgozom, mikor olyan tortát készítek, amin figurák, vagy virágok vannak. A Thomast már két nappal előtte megformáztam, hogy ki tudjon kellőképpen száradni. (jó, jó tudom, hogy béna lett, de nekem ez volt az első...-utálom is nagyon) Ezt a kis 1-est fogvájóval rögzítettem.
Az alagutat kivételesen frissen formáztam, mert ahogy alakult a torta, úgy erősödött bennem a kép, miszerint elengedhetetlen lesz ez is... :)Azt már mondanom sem kell, hogy a sínt újra kellett tennem, mert mikor már kész volt az egész, mert akkor jöttem rá, hogy fordítva van. Vagyis amik keresztben vannak, azokat felülre tettem... így pedig szegény vonat nem tud a sínen haladni...

Nem baj, nem törődtem bele, leszedtem, és újra megformáztam őket, újra feltettem a tortára.Utolsó mozzanatként a maradék zöld bevonó masszából kis fákat formáztam a torta szélére, és kis virágocskákat helyeztem el egy-két helyre.

A kis madárka azért került fel, mert valahogyan hozzáértem a még piros festékes ujjammal és összekentem a torta oldalát. Ezzel a madárkával eltüntettem. :))

Szív pizza

Be kell, hogy valljam, hogy a nagy felhajtás a Valentin nap körül, számomra sajnos már egy ideje elveszítette varázsát.

Érdekes, mert ez nem mindig volt így. Régebben, lánykoromban valahogy különleges jelentőséget tulajdonítottam ennek a napnak. És valahogyan soha nem úgy sült el, ahogy azt egy romantikus lány képzeli. :(
Mostanában sok minden más adódik az életben, ami fontosabb ennél a napnál. De azért megsúgom, hogy szívesen vennék néha a család férfi tagjától egy kis kedveskedést, meglepit. (de ezt csak nagyon halkan). :)))

Így most én döntöttem úgy, hogy ha másképp nem, de egy kis sós változatban tudatom Vele, hogy még mindig... ennyi év után is... odavagyok érte...



Az édesség pedig megmarad estére... ;)

Pillangó torta fázisfotókkal

Ez a torta viszonylag egyszerű változata a pillangónak.

A piskótát megtöltöttem vaníliás-csokis töltelékkel.
Most annyi változtattam, hogy 2 adag vaníliás krémet készítettem. Az egyik felébe csoki ganache-t csorgattam, majd úgy kevertem el. Így nem lett olyan intenzív csokis íze, de mégis nagyon finom lett.

Hagytam jól megdermedni a tortát, majd csak ezután faragtam ki a pillangó formát belőle. Igazából lehetett volna sokkal kecsesebb is a szárny, de szerettem volna, ha picivel több a torta benne.
A szárnyakat mindenki saját ízlésére szerint vághatja méretre. Én szoktam a neten keresni igazi pillangót, hogy hasonlót készítsek.

Tipp: a leesett/lefaragott részeket gyúrjuk össze, adjunk hozzá egy kis tejszínben felolvasztott csokit, majd formáljunk belőle kis golyókat. Végül kókuszreszelékbe forgatva elfogyaszthatunk.
Így nem vész kárba egy pici darabka piskóta sem, mégis van egy fincsi kis desszertünk a torta mellé. :)

Csoki ganache-al bevontam a külsejét, majd hagytam dermedni kicsit. Mivel a torta a hűtőből kivéve elég hideg volt, nem kellet sokat várni.

Még a múltkori lila emeletes torta burkoló anyagából maradt egy fél kiló halvány lilás-rózsaszínesre begyúrva, azt használtam most el.
Keményítőn kinyújtottam, majd felhelyeztem a tortára.
Ezután egy pizzavágóval körben levágtam a felesleges részeket, és eligazítottam az alját.
Szintén pizzavágóval kis vonalakat vágtam a burkolásba. Óvatosan, vigyázva, nehogy elvágjuk a burkolást.
Ezután mindenki fantáziájára van bízva a díszítés. Lüszter élelmiszerfestékkel lekentem az egész torta felületét, hogy csillogóvá váljon. A legvégső mozzanatként pedig festékszóróval fújtam rá kis pink színt.
A pillangó "szarvai" cukorból készültek.

Gyakorlaton

2. nap a cukrászdában:

Ismét eltelt egy hét, így gyakorlatra mentem a cukrászdába. Hetente egyelőre még csak egyszer fogok menni, később meglátjuk... a kicsifiú még nem jár oviba, addig a mama vigyáz rá.


Még nehezemre esik az 5:15-ös kelés... főleg, hogy éjjel vagy háromszor kelt a drága gyermekünk, mintha csak tudná, hogy a legszörnyűbb dolog a kialvatlanság. Nehogy már ne ő járjon egész nap az fejemben, hogy ki miatt vagyok álmos. :) Biztos direkt csinálja a kis rosszcsont. :D

Megtanultam, mit jelent, hogy "vakszoljuk" a sütiket. Vagyis azzal a kis fóliával egyenként körbetekerjük a sütiket. Jó kis monoton munka. Persze ezt is el lehet rontani. Talán a kétszázadik próbálkozásom már nem volt olyan béna, mint az első.

Aztán tortákat töltöttünk. Pontosan 10 feketeerdőt, 5 mozartot, 2 gyümöcsöset és 9 Eszterházy-t. A feketeerdőt Swartz-nak hívják, ezt sem tudtam... Nem a hagyományos recept szerint készülnek ezek a torták sem. Meg is lepődtem nagyon.
A feketeerdő tortát vaníliás-tejszínes, kakaós-tejszínes krémmel, valamint meggydarabos meggyes krémmel töltöttük.
A mozart torta teljesen más fajtáját ismertem ezidáig. Most egy egyszerűbb, gyorsabb változatát készítettük el. Frissen nagyon finom volt.
Az Eszterházi (Esztit) laponként sütött nagy piskótákból lett kiszúrva egy kerek tortakarika segítségével. Nagyon praktikus kis mozzanatokat láttam, én nem így gondoltam a laponkénti sütést. Szerintem ez egy nagyon jó ötlet. A piskóta nagyon finom ízű volt! A lehulló részeket pedig mindig felhasználják valami másba is.

Kívülről a saját, belső krémjével húztuk át a tortákat, amiket majd később dekorálnak.
Addig pedig hűtőben csücsülnek.

Még egy észrevétel:
a piskóták a tortakarikákban hűlnek ki. Én eddig mindig a -még meleg piskótát kiszedtem a tortakarikámból, és úgy hagytam kihűlni. Mondjuk, a cukrászdaiaknak nincs aljuk, mint a kapcsos tortaformáknak. Erre legközelebb rákérdezek...

Hosszú nap volt, de kifejezetten jó hangulatban telt. Nagyon jól éreztem magam. Már várom, hogy újra mehessek... ja, a mignonokat ismét kifogtam. :)

Díjak

Van egy kis elmaradásom...

díjakat kaptam, de még csak most volt időm kitenni ezeket a blogomba...

Ezt a díjat kaptam:
Vea-tól, feketepillangótól, Pixie Pie-tól, Gabitól és Hegyi Tamástól.Valamint kaptam még egy kreatív blogger díjat is:
PiciJucitól és Anyatigristől.

Köszönöm mindenkinek!!!!

sok mindent kéne ezekről a díjakról leírnom, de akiknek továbbadnám, azok már megkapták...

azért leírom...

mindkettőt tovább adnám (sokkal több kedvencem van, mint a megadottak...):

• Pixie-nek
• PiciJucinak
• Anyatigrisnek
• Hegyi Tamásnak
• Gabinak
• feketepillangónak
• Vea-nak
• Raindrop-nak
• Dia és a konyha-nak
• Reninek....

és azt hiszem, sorolhatnám még, de nem tudom...

a 7 dolgot már rég elárultam magamról... még ITT.

Köszönöm a díjakat!!!!

Lila Emeletes

Ez a torta egy édes néni szülinapjára készült, aki több, mint 80. születésnapját ünnepelte.

A nénike egy fiatalos, divatos hölgy, aki szereti a lilát, rózsaszínt. Ezért esett a választásom ezekre a színekre.
Azt szerettem volna, ha elegáns és egyúttal színes is.

Mindkét emelet csokoládé és vanília krém váltakozása. Kívülről csoki ganache-al kentem le, és úgy vontam be a halvány lilára színezett masszával.
Az alsó 26 cm-es tortaformában sült, a felsőt egy nagy tepsiben kisütött lapból vágtam formára egy kisebb tálam segítségével.
Az emeletet nem támasztottam alá semmivel, szépen megtartotta magát így is.

Cukrász tanfolyam

Ez a torta egy cukrászüzemben készült. és én hogy kerültem oda? :)

Elkezdtem én is egy OKJ-s cukrász tanfolyamot.
Az elméleti rész nem túl intenzív, hiszen egy hónapban mindössze 1 napot szánnak az elméleti oktatásunkra. Így előre láthatólag 1 évig fog tartani, vagyis 2012. januárjában fogok vizsgázni.

A gyakorlatot magunknak kellett intéznünk valamilyen cukrászüzemben. Nagy szerencsével sikerült egy kis cukrászda cukrászüzemében elhelyezkednem tanulóként.

A következőkben időnként tartok egy kis helyzetjelentést, hogy mi történt ott velem és hogyan halad a suli.

Meg kell mondjam, nem kis furcsaság ismét iskola padban ülnöm. Főleg, hogy mondhatni emberek között sem voltam, már majdnem 5 éve. :D
Remélem, nem kell nagy erőfeszítéseket tennem, hogy újra befogadjon magába a társadalom. :)


De ne rohanjunk ennyire előre...

1. nap az iskolapadban:

Fiatal, mégis felnőtt diákok bizonytalanul néztek egymásra, mikor belépett a terembe egy fiatal lány. Gondoltam, ő is egy diák, de meglepődve tapasztaltam, hogy a tanári asztalnál foglalt helyet. Nem szólt semmit, csak köszönt, majd kipakolta a papírjait... Ebből már erősen arra lehetett következtetni, hogy nem egy vicces diák ment ki a tanári asztalhoz a füzeteit rakosgatni, hanem ő valóban a mi tanárunk lesz.
Mindez csak akkor vált valóban bizonyossá, mikor a faital lány (kábé 26 éves lehet) a tanfolyamra mintegy 9 fő megjelenése után bemutatkozott.

Cukrászati alapismeretekről tartott előadást. Majdnem 4 óra elteltével (kisebb szünetekkel), kezdett ínhüvely gyulladásom lenni. Azon gondolkodtam körmölés közben, hogy "vajon lehet -e holnap izomlázam az ujjaimban?". Persze, hogy lehet, azóta már tudom. :)

A cukrászat történetéről, egy cukrászüzem alapkövetelményeiről tanultunk. Mindebből megtudtam, hogy ha szeretnék egy cukrászüzemet nyitni valaha, nem fogom megúszni pár millióból... Majdnem minden feladatnak külön helyiség kell, a munkafelületek kizárólag rozsdamentes acélból készülhetnek, és még sorolhatnám.
A higiéniás követelmények nem voltak meglepőek, de nagyon sok hasznos információt sikerült így elsőre feljegyeznem.
Kaptunk 2 könyvet is.
A "szóbeli vizsgatételek- cukrászati előkészítés" és "szakmai segédlet a CUKRÁSZ tanfolyamhoz".
Annyira érdekelt engem minden, hogy néha-néha (már-már) idegesítően belekérdezgettem dolgokba. De valóban érdekelt, hogy ez, vagy az miért így, vagy úgy zajlik.
Teljes extázisban, startra készen álltam arra, hogy az elmélet után, végre a gyakorlatot is elkezdjem.

A cukrászüzemben:

Esetlen voltam, bénának éreztem magam és kicsit talán elesettnek is... és reggel 6-kor kezdtünk... :S

Mindenki nagyon kedves volt, és kiderült, hogy bőven van mit tanulnom. Rájöttem (amit eddig is sejtettem), hogy fogalmam nincs az egész cukrász szakmáról.
Egy piskóta tészta elkenésével debütáltam, nem túl nagy sikerrel... (na, szépen vagyunk, még egy piskótát sem tudok egyenletesen elsimítani a sütőlemezen)

Kiderült, hogy a habzsákot nem jól tartom, majd megpróbálhattam a gesztenyepüré tetejére rányomni szépen a tejszínhabot... ne ne tudjátok meg! :)
Később engedtek egy fekete erdő tortát és egy gyümölcsöset kidekorálni tejszínhabbal. Levél alakú torták voltak, és az egyenletes elkenés közeben, itt is megtapasztalhattam a hiányosságaimat.
Szemlesütve kezdtem azt érezni, hogy mit is keresek én itt...
De tudtam ezt, hogy nem egyszerű a kezdet. Én pedig roppant elszánt vagyok!

És jött a szupeszónikus, "kedves", "aranyos": MIGNON!!! a fondánt felolvasztani sem volt kis meló, hát még aztán bevonni vele a kis sütikéket. Pedig én csak belemártottam őket fejjel lefelé, a kivételt a lány végezte, akire rábíztak.

A mignonok elkészítése után egy K2/Unidec-el (!) bevont tortát díszíthettünk. Nagy meglepetésemre én is segédkezhettem benne.
Porcukron nyújtották a bevonó masszát, én itthon keményítőn szoktam. Folyékony festékkel festettük meg az unidecet, én itthon géllel szoktam begyúrni. Ettől kicsit folyós állaga lett, de porcukor hozzáadásával segítettük rajta.
Maga a díszítés nem az én feladatom volt, én csak segédkeztem benne.

Ilyen lett a végeredmény:

Nagyon hálás vagyok, hogy ott lehetek és hogy átadják a tapasztalt cukrászok a tudásukat.